Öreg ember nem vén ember – tarja a közmondás. Jelen esetben a szépkorúak sem vén emberek. Romániában, így Háromszéken is a kellettnél több idős személy tölti mindennapjait magányosan a négy fal között, a külvilágtól elszigetelődve, a szeretteiktől távol élik életüket. Újabban városon is rendszeresen visszaköszön ez a keserű igazság, de vidéken sokkal hangsúlyosabb. Ha egy személy megérte, elérte a nyugdíjas korhatárt nem az jelenti, hogy már nem hasznos tagjai a társadalmunknak, sőt. Támogatni kell őket, hiszen a tapasztalatuk, az életútjuk egy felbecsülhetetlen, rejtett kincs a fiatal generáció számára. Zabolán második fiatalságukat élik a szépkorúak, akik a Gyulafehérvári Caritas háromszéki munkatársainak segítségével rendszeresen találkoznak egymással, illetve olyan tevékenységeken, programokon vesznek részt, amelyeknek köszönhetően aktívan töltik a nyugdíjas éveiket.