Férfiak, akik együtt keresik az utat

A férfi legyen erős, kitartó, megbízható, álljon helyt a munkájában, a családjában, és lehetőleg minden helyzetben találjon megoldást. Arról azonban már jóval kevesebb szó esik, hogy neki is szüksége van lelki feltöltődésre, meghallgatásra, olyan közösségre, ahol őszintén beszélhet a nehézségeiről, kérdéseiről és a hitével kapcsolatos tapasztalatairól. Miközben a nők számára szervezett lelkigyakorlatok és közösségi alkalmak egyre nagyobb figyelmet kapnak, érdemes feltenni a kérdést: hol és hogyan találhatnak hasonló kapaszkodókra a férfiak? Gyergyószentmiklóson és Csíkszentdomokoson két, egymástól függetlenül létrejött férfiközösség mutat példát arra, miként válhat az imádság, a közös gondolkodás és az egymás iránti felelősségvállalás a mindennapok megtartóerejévé. A közösségek születéséről, a férfiak lelki útkereséséről és a hit életformáló erejéről Magyari Vass Istvánnal, Kopacz Zoltánnal, Márton Ottó segédlelkésszel, valamint Bodó Lóránttal és Kristály Richárddal beszélgettünk.

Fotó: romkat.ro

A hétfő reggelek megtartóereje Gyergyóban

Már a világjárvány előtt megfogalmazódott néhány gyergyószentmiklósi férfiban az igény, hogy olyan közösséget hozzanak létre, amely lehetőséget kínál a közös imádságra, a lelki feltöltődésre és az őszinte beszélgetésekre. A kezdeményezésből az évek során rendszeres találkozásokra épülő férfiközösség formálódott, amelynek tagjai minden hétfőn reggel hét órakor szentmisével kezdik a hetet, majd lelkipásztor vezetésével közös elmélkedésen és beszélgetésen vesznek részt. A közösség kialakulásának történetét Magyari Vass István idézte fel, hangsúlyozva, hogy a kezdeményezés több, egymást erősítő igényből és találkozásból született.

A közösség létrejöttében több lelkipásztor is fontos szerepet vállalt. Magyari elsőként Keresztes Zoltánt, a Szent István-templom korábbi plébánosát emelte ki, aki már a világjárvány előtt több alkalommal összehívta a férfiakat. Bár ezek a találkozások akkor még nem öltöttek szervezett formát, elindítottak egy folyamatot. Később Portik-Hegyi Kelemen főesperes-plébános ajánlotta fel, hogy hétfő reggelente a Szent Miklós-plébánián találkozzanak. A kezdetben elsősorban vállalkozóknak szánt alkalmakból fokozatosan férfiközösség formálódott.

A közös lelki útkeresésnek azonban más előzményei is voltak. „Több mint tíz évvel ezelőtt férfizarándoklatokatkezdtem szervezni. Az volt a célom, hogy egyszerű, mégis a férfiakat megszólító alkalmakat teremtsünk. Összegyűltünk húszan-harmincan, és felmentünk egy-egy hegyre. Ennek bibliai jelentése is van. Fontosnak tartottuk, hogy mindig legyen velünk egy pap, akivel útközben beszélgethettünk. Ilyen környezetben a férfiak is könnyebben megnyílnak” – idézte fel Magyari.

A kezdeményezés az évek során a helyi lelkipásztorok támogatásával folytatódott és erősödött: Dávid György előadásai, majd utódja, Hölgyes Pál Zsolt főesperes-plébános és más lelkipásztorok bekapcsolódása egyaránt hozzájárult a közösség lelki gazdagodásához. A hétfő reggeli találkozások ma is több lelkipásztor közreműködésével zajlanak, köztük Márton Ottó segédlelkésszel, aki szintén aktívan részt vesz a férfiak lelki kísérésében.

A gyergyószentmiklósi férfiközösség tagjai minden hétfőn szentmisével, közös elmélkedéssel és beszélgetéssel kezdik a hetet. Ezek az alkalmak nemcsak lelki feltöltődést jelentenek számukra, hanem erőt is adnak a mindennapok kihívásaihoz. „Nagyon jó kezdet, igazi útravaló az egész hétre. A mai férfiaknak annyi mindenben kell helytállniuk: legyenek jó keresztények, jó családapák, sikeresek a munkájukban. Jó ilyenkor megállni egy félórás szentmisére, elcsendesedni, Isten elé vinni a gondjainkat, és az ő segítségét kérni. A szentmisét elmélkedés, kötetlen beszélgetés és közös kávézás követi. Mindez megerősít bennünket, lendületet ad a hétkezdéshez. Nem is tudnám más időpontban elképzelni ezeket a találkozásokat” – fogalmazott Magyari Vass István.

„A férfiember ne dőljön hátra…”

A közösségben megélt hit azonban nemcsak a lelki életben, hanem a tettekben is megmutatkozik. A férfiak közül többen rendszeresen bekapcsolódnak jótékonysági kezdeményezésekbe, nemrég például egy többgyermekes családnak segítettek otthont teremteni. Magyari Vass István szerint az ilyen vállalások nemcsak a rászorulóknak jelentenek segítséget, hanem azokat is formálják, akik részt vesznek bennük. „Egy férfinak szüksége van kihívásokra, amelyek nem összeroppantják, hanem felemelik. Érdemes feltennünk a kérdést: mit jelent ma férfinak lenni? Hogyan találhatjuk meg a helyünket a családban, a munkában, és mi az, ami mindezeken túl értelmet ad az életünknek? Amikor segítünk másokon, nemcsak adunk, hanem mi magunk is gazdagodunk, fejlődünk. A férfiember ne dőljön hátra, hanem vegye észre azt, ami megszólítja, és merjen cselekedni” – fogalmazott.

A hit megtartóerő

A közösség megtartóerejéről Kopacz Zoltán is személyes tapasztalatként beszélt. „Amikor megalakultunk, nem gondoltam volna, hogy ennyire erős közösséggé formálódunk. Többgyermekes édesapaként különösen érzem, milyen fontos szerepe van a férfinak a család életében. Számomra sokat jelent, hogy hétfő reggel Istennel kezdhetem a hetet. Szeretnék egyre mélyebb barátságban élni vele, és ezek az alkalmak ebben is segítenek. Férfiként, férfiak között, a bennünket foglalkoztató kérdésekről beszélgetni, közösen imádkozni és szentmisén részt venni olyan erőt ad, amelyből egész héten meríthetek. Újra és újra megerősít abban, hogy nem vagyok egyedül.”

Hasonlóan vélekedik Bende István is, aki szerint a hétfő reggeli találkozások hatása jóval túlmutat az együtt töltött időn. „Feltöltődést és erőt adnak, olyan gondolatokat indítanak el bennem, amelyek aztán egész héten foglalkoztatnak. Igyekszem mindazt, amit ezeken az alkalmakon kapok, a mindennapi életembe is beépíteni. A hit számomra valóban megtartóerő” – fogalmazott.

A lelkipásztornak is ajándék

Márton Ottó, a gyergyószentmiklósi Szent Miklós-plébánia segédlelkésze korábban nem találkozott a férfiközösségnek ezzel a formájával, ezért különösen értékes számára, hogy részt vehet a hétfő reggeli alkalmakon. „Mindenki magával hozza a szentmisére az előtte álló hét feladatait, gondjait és kihívásait. Különböző élethelyzetekből érkezünk, de itt közösen Isten elé vihetjük mindazt, ami foglalkoztat bennünket, és lelki útravalót meríthetünk a hétre” – fogalmazott.

A szentmisét követő beszélgetéseken jelenleg A férfi útja című sorozat keretében a személyes növekedés, az érettség, az apaság és az atyaság kérdéseit járják körül. A segédlelkész nem hagyományos előadásokat tart, hanem a közös gondolkodásra és a tapasztalatok megosztására helyezi a hangsúlyt. „Fontos, hogy mindenki elmondhassa a véleményét, feltehesse kérdéseit, és meghallgassa a többieket. Különböző tapasztalatainkból egymástól is tanulhatunk, így mindannyian gazdagabban térhetünk haza.”

Márton Ottó saját szerepét a kertészéhez hasonlítja. „A kertész elülteti a magot, öntözi, gondozza, de nem ő adja a növekedést. Én is elvethetek egy-egy gondolatot, segíthetem a kibontakozását, de az igazi növekedést Isten adja. Ajándék számomra, hogy ennek részese és tanúja lehetek. A férfiak azzal, hogy megosztják gondolataikat és tapasztalataikat, nemcsak egymást, hanem engem is megtisztelnek.”

JEL – Jézussal együtt lenni

Míg Gyergyószentmiklóson a közös lelki útkeresés hívta életre a férfiközösséget, Csíkszentdomokoson egy súlyos baleset és az azt követő személyes istenélmény indított el hasonló kezdeményezést. Így született meg a JEL – Jézussal együtt lenni imaközösség, amelynek tagjait azóta a közös imádság, a hit megélése és az egymás iránti felelősségvállalás kapcsolja össze.

Balesettől az Irgalmasság kápolnájáig

A csíkszentdomokosi férfiközösség története 2018 nagycsütörtökén kezdődött, amikor Bodó Lóránt súlyos balesetet szenvedett. Az akkor kétgyermekes édesapa életéért hosszú ideig küzdöttek az orvosok. „Huszonnyolcszor műtöttek meg, vérmérgezést is kaptam, nagyon súlyos állapotban voltam. Isten csodájának tartom, hogy életben maradtam és felépültem. Hálából szerettem volna valamit létrehozni, ami nem csak nekem, hanem az egész közösségnek javára válik” – idézte fel.

Egy férjeknek és édesapáknak szervezett lelkigyakorlaton született meg benne az elhatározás, hogy az Egyes-kőnél kápolnát épít az Isteni Irgalmasság tiszteletére. Családja és barátai támogatásával felépült az ötszögű rönkkápolna, amelyet 2021-ben Kerekes László segédpüspök áldott meg. „Már az is csodának tűnt, hogy a fokozottan védett természeti területen sikerült megszereznünk az építkezési engedélyeket. A kápolna teljes egészében magánforrásokból épült fel” – mesélte.

A személyes hálaadásból született kápolna hamarosan egy új közösség találkozóhelyévé vált. Kezdetben Bodó Lóránt fiával és gyermekkori barátjával, Kristály Richárddal járt ki imádkozni, később egyre többen csatlakoztak hozzájuk. Közben Lóránt rendszeresen részt vett lelkigyakorlatokon, amelyekre más férfiakat is igyekezett elhívni.

„Felismertem, mennyi mindent adnak ezek az alkalmak, ezért szerettem volna másokkal is megismertetni őket. Volt olyan lelkigyakorlat, amelyen már húszan vettünk részt. Közben rendszeressé váltak az Egyes-kőhöz vezető zarándoklataink is. Elhatároztuk, hogy havonta egyszer felmegyünk a kápolnához, keresztutat végzünk és együtt imádkozunk” – idézte fel.

A néhány barát kezdeményezéséből így fokozatosan rendszeresen találkozó férfiközösség formálódott, amelyből később megszületett a JEL imaközösség.

Tegyük azt, amire Jézus tanít

A közös lelkigyakorlatok és az Egyes-kőhöz vezető zarándoklatok során összekovácsolódott férfiak idővel nevet is választottak közösségüknek: így született meg a JEL, vagyis a Jézussal együtt lenni imaközösség. Alapító okiratukban a rendszeres imádság mellett a hit tettekre váltását is vállalták. Havonta közösen imádkoznak, lelkigyakorlatokon és férjeknek, édesapáknak szervezett hétvégéken vesznek részt, emellett a rászorulók támogatására is figyelmet fordítanak.

„Nemcsak imádkozni szeretnénk, hanem tettekre is váltani Jézus tanítását. Ha valakinek segítségre van szüksége, igyekszünk mellé állni. Segítettünk már tűzifa beszerzésében, időseknek fametszésben, fűnyírásban, tűzeset után pedig anyagilag is támogattunk bajba jutott családokat” – sorolta Bodó Lóránt.

A jótékonykodáshoz az Egyes-kőnél álló kápolna látogatói is hozzájárulnak. Bár a közösség eredetileg nem tervezett adománygyűjtést, egyre többen hagytak ott pénzbeli felajánlásokat, amelyeket a férfiak a rászorulók megsegítésére fordítanak. „Az adományokat György Irma nyugalmazott tanítónőnek, a helyi Cserevirág nyugdíjascsoport vezetőjének adjuk át. Ő és társai jól ismerik a falubelieket, tudják, kinek van leginkább szüksége segítségre” – magyarázta Bodó Lóránt.

A személyes hálaadásból született kápolna így nemcsak az imádság helyévé, hanem a közösségi összefogás és a tevékeny szeretet forrásává is vált.

Imádkozó, erős hitű közösség

A közösségi alkalmak gyümölcsei a férfiak családi életében is megmutatkoznak. „Sok lelki programot szervezünk, és látom az eredményét. Egyre többen vonják be családjukat is, házashétvégéken vesznek részt, és vannak, akik azóta harmadik vagy negyedik gyermeket is vállaltak. Erős, imádkozó, hitüket megélő közösséggé formálódtunk” – mondta örömmel Bodó Lóránt.

A változást saját életében is megtapasztalta. Bár vallásos családban nőtt fel, korábban a vasárnapi szentmisén és az egyházi ünnepeken túl ritkán kereste a lelki elmélyülés lehetőségeit. „Ma már látom, mennyi mindent adnak a lelkigyakorlatok. Mindig büszke voltam arra, hogy Márton Áron püspök szülőfalujából származom, de ma már egészen másként tekintek erre az örökségre is.”

A balesetét követő lelki megújulás házasságát és családi életét is átformálta. „A feleségemmel együtt sok mindenhez másként viszonyulunk. Ennek egyik legnagyobb ajándéka a kislányunk születése. Úgy érzem, ha nincs a baleset, és ugyanúgy élek tovább, mint korábban, talán ő sem született volna meg. Ma már arra törekszünk, hogy hitünket a mindennapokban is megéljük. Fontossá vált számunkra a rendszeres gyónás, a szentáldozás és a tudatosabb keresztény élet. Korábban ez nem volt így” – vallotta Bodó Lóránt.

A hit több, mint a vasárnapi szentmise

Kristály Richárd, a JEL imaközösség egyik meghatározó tagja számára gyermekkori barátja, Bodó Lóránt balesete és az Irgalmasság kápolnájának megépülése jelentette a lelki megújulás kezdetét. A közös imádság és a közösséghez tartozás fokozatosan átformálta hitét és mindennapi életét.

„Korábban is jártam templomba, de amikor Budapesten éltünk, sokszor a vasárnapi szentmise is elmaradt. Aztán Lóránt balesete és a kápolna megépülése után egyre gyakrabban jártunk ki együtt imádkozni. Sokat tanultam tőle, és lassan felismertem, mennyi mindenért lehetek hálás. Fokozatosan megváltozott az életem, egyre fontosabbá vált az Istennel való kapcsolatom, és megtapasztaltam az ő irgalmát” – idézte fel.

A hit ma már nemcsak a vallásgyakorlását, hanem döntéseit és emberi kapcsolatait is meghatározza. „Fontossá vált számomra a szentmise, a nyitott szív és a folyamatos megtérés. Annak felismerése, hogy ha hibázom, mindig újrakezdhetem. Sok erőt merítek a hitből, de újra és újra emlékeztetnem kell magamat arra, hogy Isten legyen az első az életemben. Ez a munkatársaimmal való kapcsolatomra is hatással van. Mielőtt megszólalnék vagy reagálnék valamire, gyakran felteszem a kérdést: vajon mit gondolna erről a jó Isten? Hogyan cselekedhetnék úgy, hogy ne bántsak meg másokat?” – fogalmazott Kristály Richárd.

Márton Áron öröksége a szülőfaluban

A csíkszentdomokosi férfiközösség számára különösen fontos a falu szülöttének, Tiszteletreméltó Márton Áron püspöknek az öröksége. „Kimondhatatlanul büszkék vagyunk Márton Áronra. Ő már kijelölte az utat, a kérdés az, hogy mi, mai férfiak felismerjük-e, és készek vagyunk-e követni” – fogalmaztak a közösség tagjai.

Az Egyes-kőhöz vezető keresztutakon rendszeresen kérik a püspök közbenjárását. Bodó Lóránt számára különösen sokat jelentenek a boldoggá avatásáért mondott imádság szavai: „tanítása és példája világító jel legyen mindannyiunk számára”. „Mélyen megérint ez az imádság. Nem véletlenül választottuk a JEL nevet sem. A keresztutakon mindig kérjük Márton Áron közbenjárását, és érezzük lelki támogatását, mintha velünk járna. A magunk egyszerű, tökéletlen módján igyekszünk követni a példáját” – vallotta Bodó Lóránt.

A közösség tagjai a helyi hagyományok alakításában is szeretnének szerepet vállalni. Csíkszentdomokoson is ismert az a régi népszokás, amely szerint nagypénteken alkoholfogyasztással lehet védekezni a kígyómarás ellen. A férfiak azonban másfajta hagyományt szeretnének meghonosítani: ezen a napon közös keresztutat végeznek az Irgalmasság kápolnájához. A kezdeményezés az elmúlt években egyre több férfit szólított meg, így a nagypénteki együttlét fokozatosan a közös imádság és a hit megélésének alkalmává vált.

Igény helyi lelkivezetőre

A Jel imaközösség lelki életét csíkszentdomokosi származású, másutt szolgáló lelkipásztorok is támogatják, köztük György Alfréd kamilliánus szerzetes. Ők maguk is tagjai a közösségnek, és az online térben rendszeresen tartják a kapcsolatot a férfiakkal. A közösségben ugyanakkor megfogalmazódott az igény egy helyi lelkivezetőre is, aki személyesen részt tudna venni találkozásaikon, és segítené őket hitbeli kérdéseik megválaszolásában.

A csíkszentdomokosi és a gyergyószentmiklósi férfiközösség története más-más módon indult, mégis ugyanarról tanúskodik: a férfiaknak is szükségük van olyan közegre, ahol megélhetik hitüket, megoszthatják tapasztalataikat, és erőt meríthetnek a mindennapokhoz. Egyik közösség sem szervez toborzást, ajtajuk azonban nyitva áll minden érdeklődő előtt, legyen fiatal, családapa vagy nagypapa. Aki szeretne csatlakozni, azt örömmel fogadják, hiszen a közös imádság, a beszélgetések és az egymásra figyelés nemcsak az egyéni hitet mélyítik el, hanem a közösséget is erősítik.

Az írás megjelent a Vasárnap 2026/42. számában.

Forrás: romkat.ro

Share:

Kapcsolódó tartalmak

Kerügma a jegyespasztorációban szakmai nap

„Kerügma a jegyespasztorációban” címmel tartottunk szakmai-képzési napot Sepsiszentgyörgyön 2026. szeptember 26-án, melyen papok és a jegyesek kísérésében segítő házaspárok vettek részt a Gyulafehérvári Főegyházmegye különböző településeiről.

OLVASS TOVÁBB »

Katolikus családok lelkigondozása országos szinten

profamiliacat@gmail.com

Katolikus családok lelkigondozása országos szinten

profamiliacat@gmail.com

 

© Copyright 2021 - 2026 | A ROMÁN PŰSPÖKI KONFERENCIA ÁLTAL TÁMOGATOTT HONLAP