Először szenteltek nős diakónust a szatmári egyházmegyében

Boros Marius-Cristian tanár, aki teológiai és művészeti végzettséggel egyaránt rendelkezik, válaszolt Isten hívására és elkötelezte magát Krisztus és az egyház szolgálatára. A felszenteléshez szükséges püspöki jóváhagyást korábbi és jelenlegi plébánosainak ajánlásával nyerte el. A szentelési szentmisét bemutató Schönberger Jenő szatmári püspök elismerését fejezte ki a diakónus döntése iránt és kifejezte háláját családja irányába is, amiért támogatták hivatását.

Szentbeszédében a főpásztor rámutatott a leendő diakónus feladataira. Marius a Szentlélek kegyelméből fogja segíteni az egyház közösségét az evangélium hirdetésében, a szentmise szolgálatában és a hívek lelki támogatásában. Feladatai közé tartozik többek között a hitoktatás, a liturgia előkészítése, a közösségi imák vezetése, a keresztség szentségének kiszolgáltatása és a házasság szentségének megáldása, a betegek szentségekkel való ellátása, valamint temetések végzése. Emellett karitatív tevékenységeket is végez a püspök vagy a plébános megbízásából.  A főpásztor arra buzdította a szentelendőt, hogy szeretettel és alázattal végezze szolgálatát, őrizze a hit tisztaságát és életével tanúskodjon Isten igéjéről. „Életed legyen élő tanúságtétel Isten igéjéről, amit hirdetsz” – hangsúlyozta, majd arra kérte a híveket, hogy támogassák új diakónusukat imáikkal.

A püspök az evangéliumi szakasz elemzése során Jézus és Péter apostol feltámadás utáni párbeszédére hívta fel a figyelmet, amelyben a Feltámadott főapostola szeretetét kéri. Rámutatott az agapé – az önzetlen, áldozatos szeretet – és a filia – a baráti szeretet – közötti különbségre. Az evangéliumi párbeszéd reményt nyújthat minden hívő számára: Krisztus elfogadja az emberi szeretetet annak határaival együtt, és képes azt kegyelmével tökéletessé formálni.

A prédikációban a püspök mindenkit meghívott az életszentségre, emlékeztetve, hogy boldogságunk teljessége akkor valósul meg, amikor Isten színe elé jutunk, és Krisztustól hallhatjuk: „Jól van, derék és hűséges szolgám.” 

Az eseményen részt vett Ciprian Vasile Olinici, a bukaresti egyházügyi államtitkárság miniszteri rangú államtitkára is, aki beszédében kiemelte az egyházi szolgálat és a társadalmi szerepvállalás jelentőségét. Rámutatott, hogy a diakónia, amely a liturgia szellemiségét viszi tovább a mindennapokba, nemcsak a keresztény közösségek számára példaértékű, hanem az állam számára is inspirációt nyújthat a közösség javának előmozdításában. Az államtitkár kiemelte, hogy az állam, bár képes rendszereket, törvényeket és jóléti intézményeket létrehozni, nem tudja megteremteni azt a mély lelkiismereti és áldozatkészségi alapot, amely az emberek közötti hiteles kapcsolatokat és az önfeláldozó szeretetet megalapozza. Az egyház hivatása viszont nemcsak a földi élet jobbítására irányul, hanem az örök élet perspektívájára is. A Jézus és Péter közötti evangéliumi párbeszéd, amelyben az agapé és a filia szeretet közötti különbség jelenik meg, arra emlékeztetett, hogy az emberek szolgálatának célja, hogy felismerjék bennük Krisztus képmását, és ezzel túlmutassanak az emberi kapcsolatok hétköznapi keretein. Záró gondolataiban az államtitkár a diakónusi szolgálat és a keresztény közösségek evangéliumhoz való hűségét méltatta, hangsúlyozva, hogy ezek nemcsak a helyi egyház, hanem a szélesebb társadalom életére is tartós hatással lesznek.

Az ünnepi esemény méltó módon jelölte ki az új fejezet kezdetét az egyházmegye történetében, miközben példát mutatott elköteleződésből, hitből és szolgálatból.

Forrás: romkat.ro