Az ünnepszervező Scheubeck Szeréna önkéntes lelkigondozó hívta meg a Remetei Úttörő-zenekart és Bartos Károly csomafalvi plébánost a szentmisére, melyre az otthon lakói és a környéken élők is eljöttek.

„Az ember tud-e hálás lenni? Adjunk hálát azért, hogy együtt vagytok, hála, hogy van, aki gondoskodjon rólatok, mert nem jó az embernek egyedül lenni” – fogalmazott Bartos Károly. A plébános jó humorral fejtegette, mi mindenért lehetnek hálásak az otthon lakói, a nagyszülőkort megért emberek. Elmondta azt is, hogy a hívő ember lelke nem kell és nem is fog megöregedni soha, mert Isten kortalan lelke lakik benne. Istennel lenni annyi, mint képmásává válni, szeretetben élni. „Romániában van a legtöbb depressziós. A lelkekből valami hiányzik. Ti, akik itt vagytok, higgyétek el, az egyik legjobb öregotthonban éltek. Édesanyám is itt volt. Ez egy keresztény öregotthon. Itt Istennek helye van. A lelketek nem fog megöregedni” – mondta.

A lélekemelő prédikáció és fiatalos énekek után Fehér Antal kántor mondta el A nagyszülők szeretete című Aranyosi Ervin verset, Scheubeck Szeréna pedig arra biztatta a jelenlévőket, „imádkozzanak az unokákért, hogy érjék meg azt a napot, amikor ők is nagyszülővé válnak.”

Az ünnep ajándékkal jár. A zenészeket ebédre hívták, az otthonlakók tortaszeletet kaptak, a környéken lakó hívek pedig emlékkártyával térhettek haza. „Nyújtsd oda, hol kérik a kezedet, menj oda, hol fázik a szeretet.” A Gárdonyi Gézától származó gondolattal, feladattal térhettek haza otthonukba, felvértezve, hogy lelkük ne öregedjen meg soha.

Balázs Katalin

Forrás: Gyulafehérvári Caritas