Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepére Az anyaság (sokszínű) arcai alcímmel készíettünk összeállítást hetilapunk számára, édesanyákat kérdeztünk az anyaságról, az anyává válásról. Kedves Emőke gyimesi származású, ma családjával Temesváron élő színházi rendező négy gyermeket nevel férjével együtt, az ő vallomását olvashatják.

Idén ünnepeljük házasságunk tizedik évfordulóját, négy gyerekkel. Ez így kerek. Szülővé válásunk első pillanatától tudtuk, hogy családunk erős alapja a kapcsolatunk.

Első három gyermekünk három év alatt született, akkor egy nagy flow áramlatban voltunk. Minden pörgött, élveztük, örültünk. Amikor a harmadik gyermekünk egyéves volt, éreztük, hogy nagyon elfáradtunk. Ekkor megfogalmazódott bennünk, nincs erőnk további családgyarapításra. Mindezek ellenére nagyon nagy vágyat éreztem egy negyedik gyerek után. Világos volt számomra, egy ekkora vágy csakis Istentől jöhet.

A három gyermek nagyon összenőtt. Amikor kipihentük magunkat, elérkezettnek láttuk az időt a családgyarapításra. Mindhárom gyermek nagyon örült a kistestvér érkezésének. Már a kezdeti időktől bekerült a magzat a családot ábrázoló rajzokra. Én tartottam kicsit attól, hogyan fogja egy újszülött felborítani a már nagyon jól bejáratott családi életünket. Hamar beigazolódott, hogy félelmem alaptalan volt.

Hozzászoktunk ahhoz, hogy a nap nagy részében a gyermekeink igénye határozza meg az életünket, viszont folyamatosan keressük azokat a lehetőségeket, hol tudunk mi is töltekezni, hol tudunk a kapcsolatunkkal foglalkozni. Mindig pörgős és kiszámíthatatlan az élet négy kisgyerekkel. Így van ez akkor is, amikor kilépünk az ajtón. Mivel sokat utazunk, kirándulunk, felvállaljuk azt a lehetőséget, hogy teljes csőd lesz a házból való kimozdulás. Ez ritkán, de megtörténik, amikor jól sikerülnek a programok, azoknak nagyon tudunk örülni.

Négygyerekes anyaként a legnagyobb szembesülés a saját korlátim megélése volt. Folyamatosan tanulom elfogadni, hogy a dolgok nem mindig úgy alakulnak, ahogy én szeretném. Beláttam, hogy a családi konfliktusok nagy része akkor robban, amikor nekem vannak problémáim, hisz ilyenkor kevesebb türelmem van, kevésbé vagyok empatikus, megértő. Látom viszont, hogy a gyerekek nagyon jól ismernek, és elfogadnak engem ezekkel a korlátaimmal együtt. Mindezek ellenére vannak azok a napok, amikor a négy gyerek nem is tűnik soknak, ezekért a pillanatokért megéri az összes erőfeszítés.

Legnagyobb frusztrációm abból adódik, hogy a családi teendőim mellett nem jut elég időm a személyes imára és a szakmai fejlődésre. Folyamatosan őrlődés, ahogyan megpróbálok mindenre időt találni, sokszor sikertelenül. Próbálom elfogadni, most annak az ideje, hogy a gyermekek mellett legyek minél többet. Majd eljön az ideje a szakmai kiteljesedésnek is.

Érdekes, frappáns párbeszéd zajlott le a szülészeten. A takarítónő megkérdezte, hogy első gyermek? Mondtam, hogy a negyedik. Erre ő: Ön egy beteljesedett/kiteljesedett anya. Valóban ezt éreztem. Egy ismeretlen nő kijelentése csak megerősített ebben. Itt ért körbe az Isten akaratának követése.

Világos számomra, hogy a továbbiakban nagy feladatom van. Vigyáznom kell erre a családra. A hit továbbadásában sokat segít a katolikus óvoda, hisz rengeteg fontos kérdéssel találkoznak a gyerekek az ő szintjükön, ezek többnyire löketet adnak a családi életünkben is. Legfőbb imaszándékaim a családunk egészégért és a gyermekeink párválasztásáért vannak. Saját tapasztalatból látom, hogy a boldog, nagy család alapja a kiegyensúlyozott párkapcsolat.

Kedves Emőke rendező

A cikk megjelent a Vasárnap március 26-i számának fókusz rovatában az Igent mondani az új életre, gondoskodni, nevelni című összeálítás részeként.

Forrás: romkat.ro