Macedon atya, resicabánya-govondári plébános beharangozója szerint a február 9-i este érdekesnek és meglepetésekkel telinek ígérkezett. Kíváncsiak voltunk, ezért előző este kielemeztük a kapcsolatunkat, és olyan kérdéseket beszéltünk meg, amelyekre válaszolnunk kell majd, ha felteszik. Volt egy talányunk is: ha a romantika padlóra szórt rózsaszirmokat jelent, továbbá sok-sok virágcsokrot a szobában, halk zongoramuzsikát a háttérben vagy szerenádot kint az ablak vagy az erkély előtt, akkor mi nem vagyunk túl romantikusak. Ez elvezetett bennünket egy könnyed kutatáshoz arról, hogy mit is jelent valójában romantikusnak lenni. A sok meghatározás között találtuk azt is, hogy a romantikus egyben „álmodozó”.

Elmondhatjuk, hogy álmodozók voltunk és vagyunk, hiszen mindannyian álmodozunk arról, hogy eljutunk egy bizonyos helyre, álmodunk arról, hogy lesz egy házunk vagy egy autónk, hogy jobb munkát találunk stb… Keresztényként álmodhatunk mélyebb értelmű dolgokról is, hivatásról vagy megfelelő élettársról, álmodhatunk arról is, hogy különböző alkalmakkor hogyan tudnánk mosolyt csalni a párunk arcára, vagy hogyan tudnánk különlegesnek érezni magunkat. Alapvetően arról álmodunk, hogy boldoggá tegyük a házastársunkat… nem???

Ebben az esetben folyamodhatunk gyertyákhoz, virágszirmokhoz, zongorához és még sok minden máshoz is, ami azt jelenti, hogy még mi is válhatunk romantikussá.
De vissza a romantikus estéhez, amit a plébánián töltötttünk el a közösség többi házaspárjával.

Megérkezve, … tetőfokára hágott az izgalom! Mindannyiunkat figyelmeztetettek, hogy várakozzunk a bejáratnál, ahol néhány perc múlva megjelent Macedon atya, kissé komolyabban, mint egyébként, kifogástalanul öltözve, az elmaradhatatlan fehér szalvétával a karján. Még nagyobb lett a meglepetés, amikor felmentünk a plébánia lépcsőjén, ahol gyertyák szórt fénye és a Flavia által játszott halk zene fogadott bennünket. Az ajtók feltárultak, és a plébánia közösségi terme eltűnt! Helyette egy elegáns, kifinomult étterem képe fogadott bennünket. Tiszta varázslat! Ezt éreztük.

A 2-es számú meglepetés: Alin Irimiciuc atya, boksánbányai plébános, valamint az aradi Baum család átalakult teremfőnökké. Abban a pillanatban nem tudtuk eldönteni, hogy ez egy megrendezett jelenet vagy az élmény kezdete… Nem megrendezett jelenet volt, hanem a számunkra teremtett álomvilág. Minden házaspárt a legromantikusabb környezetben megterített asztalhoz kísértek, ahonnan semmi sem hiányzott (gyertyák, szívecskék, virágok…). Megkezdődött a tálalás. A kérdéseket suttogva tettük fel és ugyanúgy válaszoltunk, nehogy megzavarjuk a többi párt.
Vajon ez valóban megtörténik?…. Pillantásunk a szomszédaink arcára vetül , akiknek ugyanolyan a tekintetük, mint a miénk: ámult, kicsit megszeppent, viszont a kellemes meglepetéstől csillogó. Udvariasan kezdődik a felszolgálás, előételekkel és persze hasznos, a beszélgetés kezdetét sugalló ösztönzőkkel. Egy kis személyes megjegyzést is teszünk, kapcsolatunk fonala 25 évvel ezelőtt ezen a plébánián kezdődött, és házasságunk alapja mindig is Isten, a kölcsönös szeretet és tisztelet volt. Így természetesen folyt a párbeszéd, amelyben korábban ki nem mondott, de tisztázó gondolatok merültek fel. Az érzelmek és lelki megnyugvás megnedvesítette a szemünket, feltörtek az átélt érzések.

Szerintünk sikeres este volt, de nem ért véget ilyen könnyen. Macedon atya javaslatára és nyilván a háttérzene hatására minden férj felkérte a párját egy kis táncra. Természetesen az édesség sem váratott sokáig magára, az est fénypontja a Moldovan asszony által szeretettel feldíszített nagy csokoládétorta volt. A romantikus este az elmaradhatatlan csoportképpel fejeződött be.
Úgy gondoljuk, hogy ez a néhány óra valóban csodálatos volt, és a szervezők erőfeszítése nem volt hiábavaló. Ezúton is köszönünk nekik mindent, és imádkozunk a jó Istenhez, hogy adjon nekik odaadást küldetésük folytatásához.
Maximális tisztelet Macedon atyának!

Corina és Hari Bouda

Forrás: resita2prc.webnode.ro

Fotó: www.profamiliatm.ro

Forrás: gerhardus.ro