Krisztusban szeretett Testvérek!
„Mi tanúi vagyunk mindannak, amit Júdea egész területén és Jeruzsálemben tett. Keresztre feszítették, de harmadnap feltámasztotta Isten, és látható alakban megmutatta őt, ha nem is az egész népnek, de az Isten által előre kijelölt tanúknak, vagyis nekünk. Mi ettünk és ittunk vele, miután feltámadt a halálból” – olvassuk Péter apostol vallomását az Apostolok Cselekedeteiben. (ApCsel 10, 39-41).
Húsvét a legnagyobb ünnepünk, az ünnepek ünnepe: Jézus Krisztus, miután életét adta értünk a kereszten, feltámadt. Az Ő feltámadását ünnepeljük azzal a tudattal és azzal a nagy örömmel, hogy Ő él és velünk van. Hivő és hitetlen között az a különbség, hogy a hitetlen hiszi, hogy Jézus valamikor élt, a hívő ember pedig hiszi, hogy Jézus él és velünk van. Ez a nagy különbség. Mit érne az, ha valamikor valakikkel jelen volt, de most nem lenne velünk?! És ha csak úgy beszélnénk Róla, mint a régmúlt történelmi személyiségéről?!
A jubileumi évben vagyunk. A Szentatya a remény éveként jelölte meg ezt az évet. Mi a mi reményünk? Sokan összetévesztik a reményt a vágyakkal… hogy remélem, hogy ez és ez meglesz, sikerülni fog… Ezek vágyak. A mi reményünk pontosan az Ő feltámadásán alapszik: Jézus él, Jézus szeret, és az a reményünk, hogy a jövőben is, mindig velünk lesz és szeretni fog minket. Ez reményünknek oka és alapja egyaránt. És még az a reményünk, hogy az Ő szeretete olyan erős, hogy még minket, gyenge tanítványait is meg fog tudni tartani a hűségben, át tudja alakítani a szívünket, hogy szeretetére szeretettel válaszoljunk. Ebben a háborúk által megtépázott világunkban is akkor tehetünk a legtöbbet, ha befogadjuk Őt az életünkbe, és a misszionáriusok lelkesedésével segítünk másokat is, hogy megismerjék és befogadják Őt. Ha Ő ott lakik az emberi szívekben, Ő képes lesz békét teremteni.
Ha végignézünk a történelem folyamán, a háborúk és mindenféle gonoszság tengerén túl látunk egy fényt, amely végigvonul az egész történelmen. Egy fény, amely elindult Jézus feltámadásával, és belülről alakította az embereket, hogy az Ő szeretetét vigyék el a föld legtávolabbi részeibe is. Az apostolok és utánuk a szentek és vértanúk tízezrei még ez életüket is odaadták Krisztusért, ahogy egyházmegyénk védőszentje, Szent Gellért is otthagyta hazáját, szülőföldjét, Velencét, hogy elmenjen távoli országokba és így eljusson hozzánk, hogy hirdesse a Feltámadt Krisztust és az Ő szeretetét. Hálásak lehetünk neki, és mindazoknak, akik által eljutott hozzánk is Jézus Krisztus szeretete, megismertük Őt, és Ő lett életünk öröme és reménye. Minden történelmi korszakban voltak emberek, akiket megérintett az Ő jelenléte, befogadták Őt életükbe és így korszakuk világító fényévé lettek. Krisztus él és az Ő ereje dolgozik ma is sok százmillió ember életében. Engedjük, hogy megérintsen! Fogadjuk be Őt életünkbe!
Március végén Rómában jártam. Amikor néhány püspöktestvéremmel és sok-sok keresztény hívővel a szent kapun át beléptünk Róma második legnagyobb templomába, a Falakon kívüli Szent Pál bazilikába, egyszerre valami fönséges és méltóságteljes hangulat vett erőt rajtunk, lenyűgözött a tér, döbbenten álltunk meg néhány pillanatra. „Milyen hatalmas”, mondta az egyik más felekezetű püspök testvérem. Milyen hatalmas! Igen, és milyen hatalmas az, aki a keresztényüldöző Sault megtérítette és evangelizáló Szent Pállá alakította, akinek a tiszteletére ezt a bazilikát felépítették! És ugyanaz a Feltámadt Krisztus mozgatta, inspirálta elődeinket is, akik templomainkat felépítették, akik sok-sok áldozatot meghozva segítették gyermekeiket, segítettek minket, hogy megismerjük Jézus Krisztust, hogy higgyünk az Ő szeretetében és bízzunk Benne.
Annyira jó, hogy ebben a jubileumi évben kelet és nyugat népei együtt, ugyanazon a napon ünnepeljük a húsvétot. Együtt tehetünk tanúságot Jézus feltámadásáról és szeretetéről. Az első keresztények nem tudták magukban tartani a hírt, mindenkinek el akarták mondani, hogy Ő feltámadt, él.
A hetvenes évek végén a Gyulafehérvári Teológián a kispapok egy lelkes csoportja pólókat készíttetett azzal a felirattal, amit a Kolosszeiekhez írt levélben Szent Pál apostoltól olvasunk: Krisztus a mi életünk. Ezekkel mentek vakációra, mindenhova, még focizni is. Ezen pólók által is hirdetni akarták azt, aki a legfontosabb az életükben, mert Jézus nemcsak a pólókon volt jelen, hanem a szívükben is.
„Mi tanúi vagyunk mindannak, amit Júdea egész területén és Jeruzsálemben tett”, mondja az apostol. Legyünk mi is tanúi annak, amit a velünk élő, feltámadt Jézus tesz a mi életünkben és a körülöttünk élők életében! Amen.
Kívánok mindenkinek áldott, szent Húsvéti Ünnepeket!
Temesvár, 2025. húsvét vasárnapján
† József
megyés püspök
