Kunszabóné Pataki Anna elmondta, az első benyomása az volt Éva könyvéről, hogy sokat jelentett volna, ha van ilyen segítségük saját gyerekeik felneveléséhez. Annak idején még nem fogták fel a korai szexuális nevelés fontosságát. Anna megkérdezte a saját gyermekeit, hogyan élték meg a szexuális nevelést, amit a férjével biztosítottak a számukra. A fiatalok kiemelték, hogy mindig szabadon, szorongás nélkül tudtak beszélgetni a szüleikkel, de ha ezek során felmerült egy olyan téma, amiről a szülők azt gondolták, még nem hallhattak róla, ki kellett őket ábrándítaniuk: mindig voltak mástól kapott ismereteik. Már az óvodában „felvilágosították” őket, de alsó tagozaton is sokkal többet beszélgettek egymás között a szexualitásról, mint ahogyan azt a szülők gondolták.

Éva a szolgálata által 17 évet kamaszok között töltött, akik megtalálták őt a problémáikkal, kérdéseikkel. A legfontosabb motivációt az jelentette a számára ahhoz, hogy kamaszoktól a szülők felé forduljon, hogy manapság a gyerekek sokkal korábban találkoznak a szexualitással, mint 5, 10 vagy 15 évvel ezelőtt. Nem elég 13 éves korukban elkezdeni velük a beszélgetést – hangsúlyozta Éva. – Már első osztályos koruktól találkoznak a témával osztálytársaikon keresztül, de a rajzfilmekben is vannak szexuális tartalmak, amiket szülői jelenlét nélkül néznek meg. Még a játszótéren is sokszor előfordul, hogy játék helyett ül a gyerek, és valamit néz tableten vagy a mobiltelefonon. Ugyanez megfigyelhető az óvodai öltözőkben is. Nem csoda, hogy amit látott a gyerek, elmeséli a többieknek.

A szülők sokszor félnek gyermekük szexuális felvilágosításától, ami régebben inkább a biológiaóra keretén belül valósult meg, nem kis szorongást okozva tanárnak, diáknak egyaránt. Ugyanakkor fontos, hogy most már a felvilágosítás mint olyan idejétmúlt, helyette szexuális nevelésre van szükség.

De hogyan lehet legyőzni a gátlásokat, hogy tud a szülő tabunak minősített témáról beszélni a gyerekével? – vetette fel Arm Katalin.

Kunszabóné Pataki Anna elmondta, hogy a férjével mindketten friss megtérők voltak a házasságkötésük idején, úgy érezték, a tabutémák sem tabuk többé. Mivel hét év alatt öt gyerekük született, így a testvéreknek természetes volt, milyenek a fiúk, milyenek a lányok. Csak azt kérdezték tőlük a gyerekeik, hogyan születik a kisbaba, de a nagy kérdéseket nem nekik tették fel. Sokat segített, hogy jó közeg vette őket körül.

Éva hozzátette, a szégyenérzet akkor múlik el, ha megtanulunk beszélni a szexualitást érintő témákról. Azért is fontos az első pelussal kezdeni a szexuális nevelést, mert mire a pici megnő, addigra a szülő is megszokja, hogy a megfelelő szavakat használja. Sok szülő azt gondolja, a nevelés feladatát el tudja látni úgy, hogy válaszol a gyerek kérdéseire. Ugyanakkor ők maguk is félnek kérdéseket feltenni a gyereküknek, például a gender témájával kapcsolatosan, nehogy az keltse fel az érdeklődésüket.

Éva hangsúlyozta, a kíváncsiság a fejlődésünkhöz tartozik, az fejlődik, akinek vannak kérdései, keresi a válaszokat. A gyerekek kíváncsiak akkor is, ha nem teszik fel a kérdéseiket. Olyan világban élünk, amelyben a szexualitás, az orgazmus és az érzések istenítve vannak.
Ha nem beszélünk a gyereknek arról, mi Isten terve, hogyan lehet egészségesen és kiteljesedve megélni egy párkapcsolatot, azt fogja hinni, az az igazság, amivel a világban találkozik.
Minden új információ a már ismert információhoz kapcsolódik. Ha a szülőktől hallanak először a szexualitásról, a kamaszkorig arra fogják építeni az újabb ismereteiket.

Nyomatékosította, hogy a korai nevelés azért is fontos, mert egy régebbi felmérés szerint vannak, akik már 7-8 évesen találkoznak a pornográfiával, a nagy átlag pedig 11-13 éves kor között. Tíz éve elérhetők azok a kutatások, melyek az internet gyerekekre gyakorolt hatásáról szólnak. Megállapították, hogy ezek között sok az intellektusra és az érzelmekre gyakorolt káros hatás, a szülők mégis korán mobiltelefont és tabletet adnak a gyerekük kezébe. Vannak, akik emiatt a pornográfiával véletlenül ismerkedtek meg egészen fiatalon, és szenvednek attól, hogy függővé váltak.

Éva fontosnak tartotta, hogy Isten felől közelítse meg a szexualitást, hiszen ő teremtett minket férfinak és nőnek, ő helyezte a szexualitást a házasságba. Mint mondta, ha kivesszük Istent a képletből, nincs viszonyítási pontunk. Ugyanakkor fontos, hogy a nem keresztények számára is elérhető legyen a könyv, hiszen az érzékenyítés sem tesz különbséget a célközönségében. A jellemformálás, a készségek megtanítása, a tisztelet, a várakozás, a kapcsolódás, a nemet mondás és az intimitás a nem hívők számára is fontos.

A beszélgetés folyamán felmerült, hogy az Ipsos média-, vélemény- és piackutató intézet 2023-as kutatása szerint a magyarok 36 százaléka támogatná, hogy a transznemű tizenévesek szülői engedéllyel tanácsadást és hormonkezelést kapjanak a nemváltást érdekében. Vajon hogyan lehet az árral szembe menni? – kérdezte Arm Katalin.

Anna megerősítette, hogy a gyerekek valóban mindenhol találkoznak a szexualitásról ma vallott nézetekkel, emiatt fel kell őket vértezni, amiben az a fajta családi nevelés segít, amelyről Éva beszél a könyvében. Ha természetes a szexualitásról való beszélgetés a családban, akkor a gyerekek el tudják mondani, milyen tapasztalatokkal találkoztak máshol, akár egy színházban is. Anna kiemelte a családi ima és a korosztályos közösségi ima jelentőségét, valamint azokat a szemléletformáló programokat, amelyek segítséget nyújthatnak a fiataloknak, mint például a test teológiája kurzus.

Éva adatgyűjtése során jó iránymutatásokat talált könyvekben, valamint elvégzett egy amerikai online kurzust is, de szeretett volna ezekhez képest gyakorlatiasabb segítséget nyújtani. Ezért született meg ez a könyv, mely mindennapi használatra való. Benne Éva megfogalmazza a különböző életkori szakaszok szülői feladatait és helyzeteit. Ezekkel kapcsolatosan Anna a könyvbemutató végén hangsúlyozta, úgy olvasta ezeket, hogy közben átgondolta, a leírt szituációkban ő mit mondott régen, mit mondana ma. Ezután elolvasta Éva mondatát, ami hatalmas ahaélményt adott neki.

A könyv tudományos alapokon nyugszik, de hétköznapi emberekhez szól. Tanácsokat ad, hogyan tudunk a gyerekek felé nyitni, milyen kérdéseket tegyünk fel nekik, valamint családi közös beszélgetésre ajánl témákat a fejezetek végén.

Fotó: Merényi Zita

Vámossy Erzsébet/Magyar Kurír

Forrás: romkat.ro