Ünnep közeledtén – az előző évek gyakorlatára, hagyományára alapozottan – Árpád-házi Szent Erzsébet életét, életpéldáját és tanulható krisztusi örökségét váltottuk aprópénzre.

Az életpélda nyár óta különösen is ismert gyermekeink körében, hisz plébániai evangelizációs napjaink egyik „főszereplője” volt Szent Erzsébet, így most valami olyannal bővítettük tudástárunkat, ami közel viszi és maradandóvá teszi mindazt, amit megtanultunk róla.

Plébánosi köszöntő és közös imádság után Sándor Piroska tanítónő memóriakártyák segítségével mélyítette, majd idéztette fel a gyermekekben a szent életútját, erényeit, a tőle tanult jótettek fontosságát, valamint a követendő példa magunkévá tételét. Öröm volt hallani a lelkes és egymásbavágó feleleteket, és nézni, ahogyan fokozódott az érdeklődés a további programfejlődés iránt.

Műhelymunka következett, ami segít rögzíteni a hallott-tanult információkat. Nyáron kenyeret sütöttünk a táborban, most ezeket rózsává kellett változtatnunk. Az időjárási viszonyokat szemlélve, a praktikumot keresve ötlöttük ki, hogy rózsa formájú viaszgyertyákat készítünk, megöntve-díszítve ki-ki a magáét, közben megtanulva, hogy miből is lesz viasz, miért is hasznos a gyertya. Ezeket a rózsagyertyákat a gyermekek hazavihették édesanyjuknak, köszönetként gondoskodószeretetükért, de maradt a vasárnap-esti szentmisére is azok számára, akik nem lehetnek megajándékozottak. 

A nagymamákról sem feledkeztünk meg, számukra képeslapot készítettünk magunk díszítette papírrózsával, levéllel és imádsággal, melyet a foglalkozás végén közösen elimádkoztunk:

Szent Erzsébet!

Te Krisztus szemével néztél, Krisztus kezével adtál, Krisztus szívével szerettél…

Segíts, hogy mi is Krisztus szemével lássunk, Krisztus kezével adjunk,

Az Ő szeretetével szeressünk.

Remélünk benned, Bízunk benned, Isten munkatársát látjuk benned,

Krisztus szemével néző, Krisztus kezével adó, Krisztus szívével szerető Szent Erzsébet!

Mosolycsaló délutánunk volt, ahol a heti fáradság ellenére is vállalta sok édesanya, hogy gyerekével együtt tanul, imádkozik. Erzsébet nevet viselő nagymamát is köszönthettünk közösen, aki védőszentjéhez illő módon, friss pogácsákkal ajándékozta meg a lelkes csapatot. Műhelydélutánunk zárása a gyermekkórus-próba volt, hogy mihamarabb betölthesse templomunk terét a csilingelő harmónia. 

Köszönet a segítő pedagógusoknak – Antal Kingának, Angi Magdolnának, Sándor Piroskának, Toriay Szendének –, a gyertyaöntő foglalkozásért Bíró Klárának, a szülőknek és minden gyermeknek. Azzal a tettrekészséggel távoztunk, hogy életünk kötényei a jóság és ráfigyelés hímzését viselik majd.

Fotó és szöveg: Jánossi Imre

Forrás: romkat.ro