Haragudni természetes, felháborít az igazságtalanság, rosszul esik egy nagyra értékelt családtag, barát árulása, érthetetlen viselkedése, az általunk elvárt ideállal szembeni alulmaradása. Mit kezdünk a haragunkkal? Ez különbözteti meg az embereket. Az igazságtalanság ellen tenni, szólni kell, nem tehetetlenül mérgelődni. A szeretteteinkkel pedig jobb ki- vagy megbékülni. De hogyan?
Haragtól megbocsátásig. Hogyan járható be az út? Erre a kérdésre keresték október 25-én délután 5 órától a kolozsvári Alzheimer café keretében a választ Petrov Ljubomir klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta, pszichodráma kiképző segítségével.
Játékos módon nézett szembe mindenki a rá jellemző harag, megharagvás eseteivel, majd beszélgetés, kérdés-felelet után egy következő, hasonlóan játékosan induló körben a megbocsátás lehetőségeit járták körbe együtt a jelen levők.
A fontos téma apropóját a beteg hozzátartozót gondozók lelkiismeretfurdalással terhelt haragérzése adta: a helyzet, a leterheltség, fáradtság sokszor előhozza a haragot a gondozóban, mert nem érti, nem győzi a rá tornyosuló nehézségeket. De ugyanakkor magára is haragszik: hogy lehetek ilyen rossz ember, hogy a beteg családtagom idegesít?!
A szakértő először is megnyugtatott: az érzés természetes, a halmozott stressz kiváltja. Kezeléséhez szükséges beszélni róla, olykor elég egy barátnak elmondani a kavargó érzések halmazát, máskor szakértőre is szükség van. Önmarcangolás, önvád helyett ki lehet próbálni a szerepcserét: vajon a másik mit gondolhat, miért viselkedik úgy, mi motiválhatja… És jó módszer a kapcsolat alapját képező eredeti szeretet felidézése, a helyzet nehézsége miatt érzett fájdalom tudatosítása, kimondása.
Hogy lehet-e úgy megbocsátani, hogy nem felejtünk? A megbocsátás értelmi-akarati tett, az érzelmi oldódás sokáig kavaroghat, és egy átverést, vitás helyzetet olyan értelemben jó észben tartani, hogy hasonló helyzetet a magunk részéről elkerülhessünk úgy, hogy a személyt ne zárjuk ki örökre az életünkből, hogy a kapcsolat meg tudjon maradni.
Fotó: Bodó Márta
Forrás: romkat.ro
Oroszhegy település határában, a nyúládi Szent László-oltár környékén immár hatodik alkalommal rendezték meg a „Nyúlád Feszt” családos tábort. A baráti kezdeményezésből kinőtt esemény mára hagyománnyá vált, amely évről évre több család számára kínál lehetőséget a közös kikapcsolódásra, feltöltődésre és közösségi élmények megélésére. Az alábbiakban egy beszámolót olvashatnak a táborról.
Örömkönnyek, jó hangulat, kreativitás, pirostojásfestés. Mintha az idő is megállt volna március 30-án délelőtt, amikor ragyogó szemű, várakozó, csodálkozó gyerekekkel telt meg a gyergyószentmiklósi Szent Erzsébet Idősek Otthonának klubterme. Időben érkeztek, még a Panda maci is üdvözölte őket, aki be is ült a gyerekekkel együtt a tojásírásra. A gyerekek nagyon örültek, és nagyon várták, hogy kik is jönnek be az ajtón, vajon kikkel kell együtt dolgozniuk. Tudták, hogy pirostojásfestésre voltak meginvitálva, és az idősekkel egy közös alkotásra.
2026 március 10–11. között, Pál József Csaba püspök, a Temesvári Római Katolikus Egyházmegye püspöke és a Romániai Püspöki Konferencia Családbizottságának elnökének kezdeményezésére, a Manréza Lelkigyakorlatos Központban találkoztak Románia római és görög katolikus egyházmegyéinek családpasztorációért felelős munkatársai, valamint önkéntes családok. A találkozón 72 résztvevő vett részt az egész országból.
Katolikus családok lelkigondozása országos szinten
profamiliacat@gmail.com
profamiliacat@gmail.com