Harag és megbocsátás

A harag olyan érzés, amit kisgyerekkortól életünk végéig újra és újra átélünk. Nem kellemes érzés, keresztényként, jó emberként sokszor olyan eredményesen elnyomjuk, palástoljuk, hogy máris elkönyveljük: sikerült megszabadulni tőle. Pedig a nem kezelt, nem csatornázott, fel nem dolgozott harag ott marad, bújkál a testünkben, elfojtottan is mérgez.

Haragudni természetes, felháborít az igazságtalanság, rosszul esik egy nagyra értékelt családtag, barát árulása, érthetetlen viselkedése, az általunk elvárt ideállal szembeni alulmaradása. Mit kezdünk a haragunkkal? Ez különbözteti meg az embereket. Az igazságtalanság ellen tenni, szólni kell, nem tehetetlenül mérgelődni. A szeretteteinkkel pedig jobb ki- vagy megbékülni. De hogyan?

Haragtól megbocsátásig. Hogyan járható be az út? Erre a kérdésre keresték október 25-én délután 5 órától a kolozsvári Alzheimer café keretében a választ Petrov Ljubomir klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta, pszichodráma kiképző segítségével.

Játékos módon nézett szembe mindenki a rá jellemző harag, megharagvás eseteivel, majd beszélgetés, kérdés-felelet után egy következő, hasonlóan játékosan induló körben a megbocsátás lehetőségeit járták körbe együtt a jelen levők.

A fontos téma apropóját a beteg hozzátartozót gondozók lelkiismeretfurdalással terhelt haragérzése adta: a helyzet, a leterheltség, fáradtság sokszor előhozza a haragot a gondozóban, mert nem érti, nem győzi a rá tornyosuló nehézségeket. De ugyanakkor magára is haragszik: hogy lehetek ilyen rossz ember, hogy a beteg családtagom idegesít?!

A szakértő először is megnyugtatott: az érzés természetes, a halmozott stressz kiváltja. Kezeléséhez szükséges beszélni róla, olykor elég egy barátnak elmondani a kavargó érzések halmazát, máskor szakértőre is szükség van. Önmarcangolás, önvád helyett ki lehet próbálni a szerepcserét: vajon a másik mit gondolhat, miért viselkedik úgy, mi motiválhatja… És jó módszer a kapcsolat alapját képező eredeti szeretet felidézése, a helyzet nehézsége miatt érzett fájdalom tudatosítása, kimondása.

Hogy lehet-e úgy megbocsátani, hogy nem felejtünk? A megbocsátás értelmi-akarati tett, az érzelmi oldódás sokáig kavaroghat, és egy átverést, vitás helyzetet olyan értelemben jó észben tartani, hogy hasonló helyzetet a magunk részéről elkerülhessünk úgy, hogy a személyt ne zárjuk ki örökre az életünkből, hogy a kapcsolat meg tudjon maradni.

Fotó: Bodó Márta

Bodó Márta

Forrás: romkat.ro

Share:

Kapcsolódó tartalmak

Férfiak, akik együtt keresik az utat

A férfi legyen erős, kitartó, megbízható, álljon helyt a munkájában, a családjában, és lehetőleg minden helyzetben találjon megoldást. Arról azonban már jóval kevesebb szó esik, hogy neki is szüksége van lelki feltöltődésre, meghallgatásra, olyan közösségre, ahol őszintén beszélhet a nehézségeiről, kérdéseiről és a hitével kapcsolatos tapasztalatairól. Miközben a nők számára szervezett lelkigyakorlatok és közösségi alkalmak egyre nagyobb figyelmet kapnak, érdemes feltenni a kérdést: hol és hogyan találhatnak hasonló kapaszkodókra a férfiak? Gyergyószentmiklóson és Csíkszentdomokoson két, egymástól függetlenül létrejött férfiközösség mutat példát arra, miként válhat az imádság, a közös gondolkodás és az egymás iránti felelősségvállalás a mindennapok megtartóerejévé. A közösségek születéséről, a férfiak lelki útkereséséről és a hit életformáló erejéről Magyari Vass Istvánnal, Kopacz Zoltánnal, Márton Ottó segédlelkésszel, valamint Bodó Lóránttal és Kristály Richárddal beszélgettünk.

OLVASS TOVÁBB »

Kerügma a jegyespasztorációban szakmai nap

„Kerügma a jegyespasztorációban” címmel tartottunk szakmai-képzési napot Sepsiszentgyörgyön 2026. szeptember 26-án, melyen papok és a jegyesek kísérésében segítő házaspárok vettek részt a Gyulafehérvári Főegyházmegye különböző településeiről.

OLVASS TOVÁBB »

Katolikus családok lelkigondozása országos szinten

profamiliacat@gmail.com

Katolikus családok lelkigondozása országos szinten

profamiliacat@gmail.com

 

© Copyright 2021 - 2026 | A ROMÁN PŰSPÖKI KONFERENCIA ÁLTAL TÁMOGATOTT HONLAP