Fotó: Vatican Media

Az Afrikai nemzetek kupájának otthont adó stadionban, ünnepi és örömteli légkörben celebrálta Leó pápa a zárószentmisét, amelyen a szentírási szakaszból kiindulva az etiópiai tiszt megtérése és Fülöp diakónus kapcsán fejtette ki gondolatait: Krisztus Húsvétján keresztül minden nép kiszabadul a gonosz fogságából.

A rabszolga találkozása Isten igéjével

Egy Jeruzsálemből Afrikába hazafelé tartó, Izajás próféta könyvét olvasó utazóhoz csatlakozik Fülöp diakónus, és megkérdezi tőle: „Érted, amit olvasol?” (ApCsel 8,30) Az utazó, aki az etiópiai királynő eunuchja alázattal így válaszol neki: „Hogyan érthetném, ha nincs, aki megmagyarázza nekem?” (31). Kérdése egyben kíváncsiságot fejez ki. Ki is ő? Egy gazdag ember, mégis rabszolga. A kincs, amelyet rábíztak, nem az övé. Intelligens és művelt, dolgos és imádságos ember, de nem teljesen szabad, és ennek jelét a testén viseli: eunuch, nem lehet gyereke. Energiáját egy olyan hatalom szolgálatába kell állítania, mely ellenőrzi és uralkodik felette.

A keresztségben új és szabad élet vár

És éppen miközben hazafelé tart Afrikába, mely a rabszolgaság helyévé vált számára, az evangélium hirdetése felszabadítja őt. Isten igéje, melyet a kezében tart váratlan gyümölcsöt hoz az életébe: amikor találkozik Fülöppel, a megfeszített és feltámadt Krisztus tanújával, az eunuch Bibliaolvasóból saját története főszereplőjévé válik. A szent szöveg megszólítja és az igazság keresésére indítja. Az afrikai ember tehát belép a Szentírásba, az üdvtörténetbe, mely befogad minden embert, főként az elnyomottakat, a kirekesztetteket és az utolsókat. A leírt szöveg most egy megélt gesztusnak felel meg: a keresztségben részesülve nem idegen többé, hanem Isten gyermekévé válik, hittestvérünkké. A rabszolga új és szabad életre születik az Úr Jézus nevében.

Együtt olvassuk a szentírást

Mi is a keresztség révén lettünk keresztények, és ugyanazt a fényt, ugyanazt a hitet örököltük, hogy Isten igéjét olvassuk, az evangéliumot hirdessük. Minden bibliai szöveg a hitben tárja fel valódi jelentését, a szentírást pedig együtt olvassuk mint az egyház közös javát a Szentlélek vezetésével, az apostoli hagyomány közvetítésével.

Ahogy az eunuch, mi is egy vezető segítségével érthetjük meg Isten szavát. Az afrikai utazó egy próféciáról olvasott, ami értünk teljesült be és ma is: a szenvedő szolga, akiről Izajás beszél Jézus, aki szenvedése, halála és feltámadása révén megváltott minket a bűntől és a haláltól. Ő a testté lett ige, melyben Isten valamennyi szava beteljesül.

Bízunk-e Isten szeretetében?

Fiában az Atya megmutatja dicsőségét: hallhatóvá, láthatóvá, tapinthatóvá válik. Megteremti a világot, üdvözíti, szereti örökké. Jézus a rabságból való szabadulásra utal: „atyáitok a mannát ették a pusztában” (Jn 6,46), Isten gondviselésére. Az új és örök szövetség jele követi ezt az eucharisztiában: az égből alászállott kenyér képében. A végső kivonulás által, ami Jézus Húsvétja, minden nép kiszabadul a gonosz rabságából – jelentette ki a pápa. Az Úr döntő választásra hív minket: „Aki hisz, annak örök élete van” (47). Isten önmagát adja értünk. Bízom-e abban, hogy szeretete erősebb a halálomnál? Az élet és az igazság utáni vágyunkat Jézus csillapítja: „A kenyér, amelyet én adok oda a világ életéért, az az én testem” (51).

Krisztusban mindent megtalálunk

Köszönjük, Urunk! Dicsérünk és áldunk téged, amiért az örök élet kenyere akartál lenni számunkra, hogy mi örökké élhessünk! Krisztusban mindent megtalálunk. Az elnyomottaknak ő az igazságosság, a segítségre szorulónak erő, a haláltól félőnek az élet, az égbe vágyónak az út, a sötétben lévőnek a fény. Az Úr társaságában problémáink nem tűnnek el, de megvilágítást nyernek, mint ahogy minden kereszt megváltásra lel Krisztus feltámadásában, életünk értelmet nyer az evangéliumban. Ő elsőként szeret minket, szava számunkra evangélium, aminél jobb dolgot nem is hirdethetünk a világban. Ez az evangelizálás mindenkit hív a keresztségtől kezdve, ami a testvériség, a megbocsátás és a remény szentsége és forrása. Tanúságtételünkön keresztül az üdvösség hirdetése gesztusokban, megbocsátásban jelenik meg, egyszóval az egyházban.

Öröm és szolgálat

Ahogy Ferenc pápa tanította, az evangélium öröme betölti azok szívét és egész életét, akik találkoznak Jézussal. Amikor megosztjuk ezt az örömöt másokkal, akkor jövünk rá, hogy milyen veszélyes az elkényelmesedett és fukar szív, a felszínes élvezetek keresése, az elszigetelődés. Aki bezárkózik és csak saját érdekeivel törődik, annak nincs hely a másik számára, nem engedi be a szegényebbeket, nem hallgatja meg Isten hangját. Amikor ezzel találkozunk, az Úr szeretete segít abban, hogy az igazságosságot és a szolidaritást szolgáljuk.

Leó pápa ezért arra bátorította Egyenlítői-Guinea egyházát, hogy örömmel folytassa Jézus első tanítványainak küldetését. Együtt olvasva az evangéliumot, lelkesen hirdessék azt, ahogy Fülöp diakónus tette. Együtt ünnepelve az eucharisztiát tanúskodjanak életükkel az üdvözítő hitről, hogy Isten igéje jó kenyér legyen mindenki számára!

Forrás: Vatican News