Krisztusban szeretett Testvéreim!

Lassan lezárjuk a jubileumi Szentévet, amely egy mérföldköve keresztény életünknek, segítség,
hogy növekedjünk a reménységben. A Szentév is kegyelmet hordozott, hasonlóképpen ahogy az
Advent is. Mindkettő annyi hatással van ránk, amennyire megnyílunk Isten előtt, és amennyire
rendelkezésére bocsátjuk magunkat. És ez még nem elég. El is kell indulni abba az irányba,
amerre Ő hív. Másként a kegyelmi időszakok elmennek mellettünk. Isten gazdagon adta és adja
az áldását, csak éljünk vele. Sokszor nem is annyira a nagy eseményekben szól, hanem egy előre
nem látott, egyszerűnek tűnő körülményben megérinti a lelkünket, ahogy tette a szentek
sokaságával. Attól kezdve lángolni kezd a lelkünk, mint az emmauszi tanítványoké, minden új
megvlágításba kerül. Ez a kegyelem pillanata. A Szentév és az Advent szent idő-terek, ahol
érzékenyebbé válunk a hozzánk közelítő Úr iránt. Ő jön, vegyük észre, figyeljünk Rá!

Ajánlásom, hogy adventi jófeltételként, az esti vagy más időben történő lelkiismeretvizsgálat
alkalmával szánjunk rá naponként egy negyedórát, hogy visszanézzünk a napunkra: ma hol
láttam, hogy az én szerető Uram közeledett felém? Meg fog telni a szívünk hálával. A hálás
szívű ember áldás a környezetének is.

Temesvár, 2025. november 24.

✠ Pál József Csaba
megyés püspök