Szeptember hónap sokak életében az iskolakezdésről szól, így adott a kérdés: hogyan tudjuk minél jobban támogatni a gyerekeket ebben az újrainduló, gyakran feszültségekkel teli időszakban? Ilyenkor sok családban a nagyszülők is bekapcsolódnak – elhozzák az unokát az iskolából, segítenek a házi feladatban, uzsonnát csomagolnak stb. De mi történik akkor, ha a nagyszülők nem csupán segítőként vesznek részt ebben a folyamatban, hanem ők maguk is tanulnak? Ha nemcsak átadnak valamit, hanem ők is új ismeretekkel, élményekkel gazdagodnak – és közben új szerepbe kerülnek: a kölcsönös tanulás partnerévé válnak?

A nagyszülők és idősek világnapján Krasznabélteken köszönetet mondtak Welti János kántornak 53 évi szolgálatáért, valamint az egyháztanács korábbi, ma már nyugdíjaskorú tagjainak.

Emlékezz vissza azokra a napokra, amikor tanítottak téged! – mondhatnánk parafrázisként a Szentírás szavaival élve. A keresztény hagyomány nemzedékek közötti kapcsolatban él tovább. Hitünk sosem önmagunkból születik, hanem ajándékként kapjuk – arcokon, gesztusokon, történeteken keresztül. A nagyszülők és idősek világnapja éppen arra irányítja figyelmünket, hogy van egy korosztály, amelynek nem a múltba vesző tekintete van, hanem olyan jövőképe, amely a reményből táplálkozik.