„Áldott az az ember, aki az Úrban bízik, akinek az Úrban van reménye.” (Jer 17,7–8)

Öt család vett részt a Temesvári Római Katolikus Püspökség Családpasztorációs Irodája által szervezett hétvégén a ruszkabányai Kolping-házban. A három nap lelki megújulást, közösségi élményt és sok mosolyt hozott kicsiknek és nagyoknak egyaránt.

Pénteken délután érkeztek a családok, akiket finom vacsora fogadott. Ezután Tari M. Böbe schönstatti Márianővér vezetésével mindenki bemutatkozott, megalapozva a testvéri, barátságos hangulatot.

Szombaton reggel a nap tornával kezdődött, majd Hiticaș Macedon atya szentmisét mutatott be, az oltárnál Baum Péter diakónus szolgált. A prédikációban a gyermekek által kedvelt „Petike” karakterén keresztül kaptunk tanítást a talentumok fontosságáról – arról, hogy az Istentől kapott tehetségeinket és ajándékainkat felelősséggel kell kamatoztatnunk. A közös reggeli után a gyermekek Zöld Katalin és Jónás Noémi schönstatti Márianővér irányítása mellett, kézműves foglalkozáson vettek részt, míg a szülőknek Tari M. Böbe nővér tartott előadást Szent Mónika életéről. Az előadást párbeszélgetés és megosztó kör követte.

A délutánt patak parti túrával töltötte a közösség apraja-nagyja. Isten kegyelméből jó idő volt, így sor kerülhetett a várva várt tábortűzre. A nyársra szalonna, kolbász, hagyma és még pillecukor is került. Az est közös énekléssel, vidám beszélgetéssel telt, majd hálaadással zárult.

Vasárnap reggel a gyerekek játékos programon vettek részt a parkban, míg a felnőttek hat állomásból álló házastársi beszélgetés keretében oszthatták meg gondolataikat. Ez lehetőséget adott a bocsánatkérésre, egymás erősségeinek kiemelésére, valamint arra, hogy együtt megbeszéljék, miként vezessék gyermekeiket Isten felé. A hétvégét záró szentmisét Matieș Marin atya mutatta be, Baum Péter diakónus az oltárnál szolgált. Szentbeszédében Marin atya az alázatos szeretet fontosságát hangsúlyozta. A tábor közös, ünnepi ebéddel fejeződött be.

A ruszkabányai családos hétvége minden résztvevő számára lelki feltöltődést, hitben való megerősödést és közösségi élményt jelentett. Valóban megtapasztaltuk: „Áldott az az ember, aki az Úrban bízik, akinek az Úrban van reménye.”

Kovács család

Forrás: