A nagyszülőkért és idősekért ajánlotta fel július 27-én, vasárnap a szatmári székesegyházban Schönberger Jenő püspök a délelőtt 11 órakor bemutatott szentmisét. „Ma különleges örömmel gyűltünk össze, hiszen Ferenc pápa kezdeményezésére világszerte ezen a napon ünnepeljük a nagyszülők és idősek világnapját. Mindenekelőtt szeretném megköszönni azt, hogy itt vagytok. És azt is, hogy vagytok! Mert a nagyszülők és az idősek nemcsak részei egy családnak, hanem alapkövei. Ők a gyökerek, amelyekből a fiatalabbak növekedhetnek – és néha ők a GPS is, ha a gyerekek eltévednek az élet útvesztőiben. Ezen a napon hálát adunk az életért, a hosszú évek tapasztalatáért, a hűségért és a szeretetért, amelyet időseink és nagyszüleink életük során irántunk tanúsítottak. Ma értük imádkozunk – azokért, akik itt vannak közöttünk, és azokért is, akik már elköltöztek az örök hazába” – köszöntötte a szentmise elején a jelenlévőket a főpásztor. Arra buzdította az egybegyűlteket: ,,Kérjük a Szentlelket, hogy töltse el mindannyiunk szívét hálával, tisztelettel és figyelemmel az idősek iránt, és adja meg, hogy valóban közösségként éljünk: fiatalok és idősek, együtt építve Isten országát”.

A püspök szentbeszéde elején XIV. Leó pápának a nagyszülők és idősek ötödik világnapjára írt üzenetéből idézett: „Az ujjongó öröm ígéretét hordozó szentév segít felfedeznünk, hogy a remény mindig, minden életkorban az öröm forrása. Amikor pedig ez a remény hosszú élet tüzében edződött, a teljes boldogság forrásává válik.”

„Mert ma a világ minden részén imával, tisztelettel és hálával köszöntik a nagyszülőket és az időseket – és mi is ezt tesszük itt a szatmári székesegyházban az evangélium örömével – folytatta szentbeszédét a főpásztor.

Az ünnepi szentmise egyik kiemelkedő része volt a felajánlási körmenet, amikor a nagyszülők, unokák, gyermekek és a Kórházpasztorációs Iroda vezetője átadták szimbolikus adományaikat Schönberger Jenő püspöknek, áldást kérve életükre, családjaikra, szolgálatukra.

Szentírás – mely a keresztény hit és a keresztény értékek elsajátítására, megélésére és továbbadására irányítja a figyelmet.

Növény – a remény hordozója. Ahhoz, hogy egy növény fejlődhessen, a gondoskodásra is szüksége van, miként az idősekkel is törődni kell.

Mesekönyv – olyan olvasmány, ami a gyermekek életét színesíti és nyitottá, fogékonnyá teszi őket a szépre, az értékesre, a jóra.

Virágcsokor – minden szála, a nagyszülők szeretetének egy-egy kifejezési formája, amit nagylelkűen, naponta adnak tovább.

Póló – egy egyszerű, de mégis beszédes ruhadarab, amely magán viseli a remény évének logóját. Ahogyan a ruházat védi a testet, úgy ez a jel a bizalom és az isteni ígéretbe vetett hit látható kifejezője.

Kenyér és bor – azokat az ajándékokat jelentik, amiket Isten elé hozunk, amiket rá szeretnénk bízni az ő gondviselő szeretetére.

A teljes búcsú elnyeréséhez szükséges imák elvégzése után a püspöki áldást megelőzően így köszönt el a püspök a jelenlévőktől: „Ez a mai nap legyen számunkra emlékeztető: az idősek, a nagyszülők nem a múlt emberei, hanem az egyház élő öröksége. Kérjük Istent, hogy segítsen bennünket úgy élni, hogy megbecsüljük őket – ne csak ma, hanem az év minden napján. Hallgassuk meg őket, tanuljunk tőlük, és adjunk hálát értük – úgy, ahogy ők is hűségesen hordozzák a család és a közösség terheit, örömeit.”

Ezen a napon a szatmári egyházmegye számos templomában ünnepelték szentmisével a nagyszülőket és az időseket.

Fotó & Forrás: romkat.ro