Emlékezz vissza azokra a napokra, amikor tanítottak téged! – mondhatnánk parafrázisként a Szentírás szavaival élve. A keresztény hagyomány nemzedékek közötti kapcsolatban él tovább. Hitünk sosem önmagunkból születik, hanem ajándékként kapjuk – arcokon, gesztusokon, történeteken keresztül. A nagyszülők és idősek világnapja éppen arra irányítja figyelmünket, hogy van egy korosztály, amelynek nem a múltba vesző tekintete van, hanem olyan jövőképe, amely a reményből táplálkozik.

Leó pápa üzenetet küldött nagyszülők világnapjára. Ebben szerepel a következő gondolat: „A szeretet, amellyel szeretteinket szeretjük – a házastársunkat, akivel életünk nagy részét töltöttük, a gyermekeinket, az unokáinkat, akik felvidítják napjainkat –, nem csökken, amikor erőink fogynak. Sőt, gyakran az ő szeretetük ébreszti fel energiáinkat, s ezáltal reményt ébresztenek bennünk és vigaszt nyújtanak nekünk. … ők adnak bátorságot nekünk, és emlékeztetnek arra, hogy „bár a külső ember romlásnak indult bennünk, a belső napról napra megújul” (2Kor 4,16).

A Romániai Püspöki Konferencia plenáris ülésének évek óta visszatérő témája az állandó diakonátus bevezetésének idő- és szükségszerűsége. A főegyházmegye különböző testületei is több éve mérlegelik a kérdést. Kovács Gergely érsek a papi szenátus ismételt meghallgatása után a gyulafehérvári főegyházmegye körülményeinek és szükségleteinek figyelembevételével elrendelte az állandó diakonátus fölélesztését.