Boldog Luigi Beltrame Quattrocchi (1880. január 12.–1951. november 9.) és Maria Corsini-Beltrame Quattrocchi (1884. június 24.–1965. augusztus 26.) voltak két évvel ezelőtt Rómában a Családok 10. Világtalálkozója égi védnökei. Négy gyermekük közül az első három a megszentelt életet választotta, a negyedik pedig világi megszentelt szűzként élt. A Beltrame Quattrocchi házaspár volt az első, akik rendszeres foglalkozásokat szerveztek fiataloknak, hogy segítsék őket a hivatáskeresésben. A házasság szentségének szépségéről és fontosságáról tanították őket, és bátorítást adtak az Istennek szentelt életre való elköteleződésre is. A római egyházmegyében ők voltak a családpasztoráció kezdeményezői. (Angelo De Donatis bíboros)

A lelkigyakorlat elmélkedései közben megszokottnak semmiképpen nem mondható feladatokat oldottak meg a résztvevő házaspárok: sütőkesztyűben csokitojást „pucoltak”, jelképezve, hogy hogyan tudják a házastársak segíteni egymást a hétköznapi feladatokban, és bekötött szemmel, konyhai fogócsipesszel pillecukrot is gyűjtöttek és közben megtanulták, mennyire figyelnünk kell a házastársunk hangjára, ha nem akarunk elveszni a mindenfelől bennünket érő többi zajban. Az élet sokszor viharos tengerén egy hajóban evező családos közösség számára megerősítő volt együtt hajót építeni, közösen imádkozni, szentmisén részt venni, és természetesen a gyermekek vidám közössége is erősödött a közös játék, zsoltártanulás és beszélgetések során.

A hétvégén gyakran elhangzott a „Poccs!” szócska, ami a résztvevők egymás felé való titkos, de mégis nyilvános küldetései leleplezését jelentette – például adj a társadnak szerenádot, készíts neki mosolygós szendvicset, énekeltesd meg a csapatot, valahogy öleltesd meg magad –, és segítette a lelkigyakorlatozók folyamatos egymásra figyelését és jókedvét is. Volt közös filmnézés és születésnap ünneplés is. (…)

A résztvevők hálásan köszönik Babály András plébános és Sándor Róbert kántor-gondnok-szakács-mindenes vendégszeretetét és gondoskodását. Ahogy a visszajelzésekben fogalmazott valaki: „Nyírbátor számunkra mindig a nyugalom szigete és lelki feltöltődésünk helyszíne.”

A teljes beszámoló ITT olvasható.

Forrás és fotó: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Forrás: magyarkurir.hu