A gyermek elvesztése olyan mély fájdalom, amelyen nem segítenek elméleti megfontolások, jámbor vagy érzelgős szavak, amelyek a vigasztaló szándék ellenére talán még sebezhetnek is.
Jézus érzületét, együttérzését öltsük magunkra, aki a testében élte meg a világ szenvedését. A megmagyarázhatatlan fájdalmat elszenvedő kapaszkodjék – akár szótlanul is – az imádság fonalába, ne akarja megoldani a problémát, és fogadja el a visszatérő, éjjel-nappal feltörő kérdéseket: „Miért, Uram?” – hangzottak el a pápa szavai.
A Szentatya beszédében felidézte Márk evangéliumából Jairus leánya meggyógyításának történetét (vö. Mk 5,22–43). A kislányát elvesztő zsinagógai elöljáró nem zárkózik fájdalmába, Jézushoz siet, és otthonába hívja. Az Úr pedig félbeszakítva ügyét, elindul vele. Az sem tántorítja el, hogy útközben a kislány halálhírét hozzák. Pedig megállhatott volna, karját kitárva, mondván: „Most már nincs mit tenni.” Ehelyett így biztatja az apát: „Ne félj, csak higgy!”, és továbbmegy vele a kislányhoz.
Jézus megfogva a kislány kezét felemeli, és életre kelti őt.
Ferenc pápa hangsúlyozta: Isten válasza a szenvedésünkre nem egy elméleti beszéd, hanem az, hogy azonnal útnak indul, velünk jár, mellettünk van. Hagyja, hogy őt is átjárja a fájdalom. Velünk együtt cipeli a szenvedés súlyos terhét.
Az Úr most is – mint Jairus leánya esetében – el akar jönni szívünk és lakásunk otthonaiba, közel akar lenni hozzánk, meg akarja érinteni gyötrelmeinket, hogy megfogva a kezünket felsegítsen abból.
Milyen vigasztaló arra gondolni, hogy Jézus egy nap majd éppúgy megfogja a ti kislányotok és kisfiatok kezét, és akkor majd viszontláthatjátok őket, jelenlétének új fényében – hangsúlyozta a pápa. – A feltámadás szemeivel látjátok majd a keresztet, mint Mária és az apostolok.
A húsvét hajnali reményt akarja az Úr elvetni a szívetekben.
Fogadjátok be, és hagyjátok, hogy erősödjék, akár könnyeitek közepette is, de közben mindig érezzétek, hogy Isten átkarol benneteket és az Egyház is közel van hozzátok – zárta beszédét Ferenc pápa, amelyet a vicenzai Talità kum társulat tagjaihoz, a gyermeket örökbe fogadó szülőkhöz intézett.
Forrás: Vatikáni Rádió
Fotó: Vatican News
Magyar Kurír
Forrás: magyarkurir.hu
Véget ért az Amoris laetitia apostoli buzdítás tizedik évfordulója alkalmából rendezett vatikáni találkozó. Az október 14-i sajtótájékoztatón a résztvevők hangsúlyozták: az Egyháznak figyelemmel kell kísérnie a házasságot és a családi életet érintő társadalmi változásokat, meg kell hallgatnia a családok tapasztalatait, és új válaszokat kell keresnie az új kérdésekre.
Tíz évvel az Amoris laetitia (A szeretet öröme) kezdetű apostoli buzdítás megjelenése után XIV. Leó pápa arra hívta az Egyházat, hogy figyelmesen hallgassa meg a családok tapasztalatait, és bátran nézzen szembe a házasságot és a családi életet érintő társadalmi és kulturális változásokkal. A fiatalok ma is szeretetre, hűségre és valahová tartozásra vágynak, ugyanakkor sokan nehezen hiszik el, hogy az életre szóló elköteleződés vezethet e vágyak beteljesedéséhez – mutatott rá a Szentatya.
Csütörtökön délelőtt, afrikai utazása zárónapján XIV. Leó pápa szentmisét mutatott be a malabói stadionban, mintegy harmincezer hívő jelenlétében. A szertartás után búcsút vett az országtól és a nemzetközi repülőtérről visszaindult Rómába, ahová várhatóan este nyolc órakor érkezik meg. Az evangelizálás minden megkeresztelt hivatása, a testvériség, a megbocsátás és a remény nevében. Az Úr társaságában nem szűnnek meg gondjaink, de világosságot nyernek, és minden kereszt megváltást talál Jézusban.
Katolikus családok lelkigondozása országos szinten
profamiliacat@gmail.com
profamiliacat@gmail.com