Harag és megbocsátás

A harag olyan érzés, amit kisgyerekkortól életünk végéig újra és újra átélünk. Nem kellemes érzés, keresztényként, jó emberként sokszor olyan eredményesen elnyomjuk, palástoljuk, hogy máris elkönyveljük: sikerült megszabadulni tőle. Pedig a nem kezelt, nem csatornázott, fel nem dolgozott harag ott marad, bújkál a testünkben, elfojtottan is mérgez.

Haragudni természetes, felháborít az igazságtalanság, rosszul esik egy nagyra értékelt családtag, barát árulása, érthetetlen viselkedése, az általunk elvárt ideállal szembeni alulmaradása. Mit kezdünk a haragunkkal? Ez különbözteti meg az embereket. Az igazságtalanság ellen tenni, szólni kell, nem tehetetlenül mérgelődni. A szeretteteinkkel pedig jobb ki- vagy megbékülni. De hogyan?

Haragtól megbocsátásig. Hogyan járható be az út? Erre a kérdésre keresték október 25-én délután 5 órától a kolozsvári Alzheimer café keretében a választ Petrov Ljubomir klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta, pszichodráma kiképző segítségével.

Játékos módon nézett szembe mindenki a rá jellemző harag, megharagvás eseteivel, majd beszélgetés, kérdés-felelet után egy következő, hasonlóan játékosan induló körben a megbocsátás lehetőségeit járták körbe együtt a jelen levők.

A fontos téma apropóját a beteg hozzátartozót gondozók lelkiismeretfurdalással terhelt haragérzése adta: a helyzet, a leterheltség, fáradtság sokszor előhozza a haragot a gondozóban, mert nem érti, nem győzi a rá tornyosuló nehézségeket. De ugyanakkor magára is haragszik: hogy lehetek ilyen rossz ember, hogy a beteg családtagom idegesít?!

A szakértő először is megnyugtatott: az érzés természetes, a halmozott stressz kiváltja. Kezeléséhez szükséges beszélni róla, olykor elég egy barátnak elmondani a kavargó érzések halmazát, máskor szakértőre is szükség van. Önmarcangolás, önvád helyett ki lehet próbálni a szerepcserét: vajon a másik mit gondolhat, miért viselkedik úgy, mi motiválhatja… És jó módszer a kapcsolat alapját képező eredeti szeretet felidézése, a helyzet nehézsége miatt érzett fájdalom tudatosítása, kimondása.

Hogy lehet-e úgy megbocsátani, hogy nem felejtünk? A megbocsátás értelmi-akarati tett, az érzelmi oldódás sokáig kavaroghat, és egy átverést, vitás helyzetet olyan értelemben jó észben tartani, hogy hasonló helyzetet a magunk részéről elkerülhessünk úgy, hogy a személyt ne zárjuk ki örökre az életünkből, hogy a kapcsolat meg tudjon maradni.

Fotó: Bodó Márta

Bodó Márta

Forrás: romkat.ro

Share:

Kapcsolódó tartalmak

Nagyszülők és idősek világnapja 2025. július 27.

Leó pápa üzenetet küldött nagyszülők világnapjára. Ebben szerepel a következő gondolat: „A szeretet, amellyel szeretteinket szeretjük – a házastársunkat, akivel életünk nagy részét töltöttük, a gyermekeinket, az unokáinkat, akik felvidítják napjainkat –, nem csökken, amikor erőink fogynak. Sőt, gyakran az ő szeretetük ébreszti fel energiáinkat, s ezáltal reményt ébresztenek bennünk és vigaszt nyújtanak nekünk. … ők adnak bátorságot nekünk, és emlékeztetnek arra, hogy „bár a külső ember romlásnak indult bennünk, a belső napról napra megújul” (2Kor 4,16).

OLVASS TOVÁBB »

Az állandó diakonátus fölélesztése a gyulafehérvári főegyházmegyében

A Romániai Püspöki Konferencia plenáris ülésének évek óta visszatérő témája az állandó diakonátus bevezetésének idő- és szükségszerűsége. A főegyházmegye különböző testületei is több éve mérlegelik a kérdést. Kovács Gergely érsek a papi szenátus ismételt meghallgatása után a gyulafehérvári főegyházmegye körülményeinek és szükségleteinek figyelembevételével elrendelte az állandó diakonátus fölélesztését.

OLVASS TOVÁBB »

Katolikus családok lelkigondozása országos szinten

profamiliacat@gmail.com

Katolikus családok lelkigondozása országos szinten

profamiliacat@gmail.com

 

© Copyright 2021 - 2026 | A ROMÁN PŰSPÖKI KONFERENCIA ÁLTAL TÁMOGATOTT HONLAP