
Nem illik túl boldognak lenni…
Bizonyos kor felett nem illik intenzíven szeretni, megjavulni, változni, önismeretet tartani. Bizonyos kor felett nem illik segítséget kérni, terápiára járni, házasságot megmenteni, mert mit mondanak, mert kilógunk a sorból… Különös szabályok uralkodnak körülöttünk: ha már nem vagyunk gyermekek, nem illik mindenek felett becsülni az ajándékba kapott életet, de ha már megvénültünk, illik Istent s békét keresni. Vajon mi lenne, ha megfordítanánk? Ha az évek gyarapodásával nem a korai halálra, hanem állandóan a minél magasabb életminőségre és belső békénk, méltóságunk megóvására törekednénk?


