Régen nem volt Valentin-nap, a szerelmet sem ölnyi rózsával vallották meg. De ez nem jelenti, hogy hajdan a szív nem jutott szóhoz. Gyergyószentmiklóson az idősek nappali foglalkoztató központjában emlékek elevenedtek meg így, a szerelmesek napja környékén. Egykori udvarlási szokások, szerelem és számítás került elő a régmúltból.

„Annak idején a bálok úgy voltak, mint ahogy az énekben van: kiültek a vénasszonyok a padra. A leány egyedül nem mehetett, az anyja is ott volt, figyelte, hogy ki környékezi.”

„Három évig udvarolt, de a kapun belül nem szabadott jöjjön. Puszilózás nem úgy ment, mint ma, el kellett bújjunk, nehogy valaki meglásson.”

„Ötödikes voltam, amikor az uramtól az első márciuskát kaptam. Rumos csokiba volt csomagolva. Kilencedikesen mindketten az öntő szakmát választottuk. Jövögetett hozzánk, kisebb testvéreimnek hozott almát. Nekem a kicsengetésemre egy karórát. Édesanyám mondta, drága ajándék, nem fogadhatom el. Tudta nélkül elfogadtam. Áprilisban leszerelt, augusztusban volt az eljegyzésünk. Ő 22 éves volt, én 18.”

„Egy iskolában jártunk, a férjem vetett rám szemet. Kihívatott a barátnőmmel, aki aztán otthagyott magunkra kettőnket. Addig beszélgettünk, hogy a felesége lettem.”

„Gyulafehérváron, a hagymapiacon ismerkedtünk meg. Aztán küldözgette a leveleket, én nem mertem válaszolni. Aztán édesapám mondta: írj neki, attól nem lesz semmi bajod. Karácsonykor hozzánk jött, hozta a gyűrűket is. Miután meghalt, lett egy második férjem. Vele is a piacon ismerkedtem meg.”

„Mindig azt hallottam, hogy mi ketten nem találunk, nincs nekem mivoltom, hogy az ő apja földesúr. De a földre nem kellett volna olyan büszke lenni, azzal a munka volt sok.”

„Tőlem is tiltották, mégis összeházasodtunk. Emlékszem, a lakodalmunkra elköltöttük a spórolt pénzt, ajándékban készpénzt nem kaptunk. Jött a szilveszter, nem volt, amiből elmenjünk mulatni. Aztán apósom adott, hogy mégis otthon ne maradjunk. Első fizetésből egy órát vettünk, hogy legyen, mire felkelni.”

„Örök életemre elrontották az életemet. Ő gazdag volt, én szegény. Az apja nem engedte. Sok év után, mikor ő már nem élt, az édesapja eljött hozzám. Bocsánatot kért.”

„Férjemnek előttem volt még egy felesége. Mire Isten észrevette, két öregasszony összetette őket. Nem szerette a nő az uramat, hét hónapig tartott a házasság. Mi véletlenül találkoztunk. Szántani jött hozzánk. Aztán még jött. Egyszer, amikor jött, hozta a gyűrűket. Mentem férjhez esztelenül. Jóban-rosszban éltünk együtt 39 évet. Most látom, milyen rövid idő volt az, még annyi mindenről nem tudtunk beszélni.”

Van még téma, van még történet és van még szabad hely is a színes-népes társaságban. Aki a nyugdíjasok magányától szabadulna, feltöltődne, testét-lelkét megmozgatná, várjuk szeretettel a Gyulafehérvári Caritas Márton Áron utca 22. szám alatti, udvar felőli épületében. Előzetes bejelentkezéshez hívja Gáll Gabriellát a 0741-258 188-as telefonszámon.

Forrás: romkat.ro