A Világiak, Család és Élet Dikasztériuma július végén mutatta be a világtalálkozó hivatalos képét, amelyet Marko Ivan Rupnik szlovén jezsuita művész, teológus, a római Centro Aletti igazgatója festett.

Az alkotó elmélkedését Tőzsér Endre SP fordításában olvashatják a csatolt pdf-ben. Az alábbiakban részleteket teszünk közzé az elmélkedésből.

„Mivel a férfi és a nő egymásra találásáról van szó, a kánai menyegző képét választottam. Bölcsességi szövegekből – például Jézus, Sirák fia könyvéből – tudjuk, hogy a bor adja az élet ízét, mert a bor a szerelem, mely az emberi lét értelmét hordozza. Tehát a kánai jelenetben, amikor Mária azt mondja: »Nincs több boruk«, abban a pillanatban Mária valójában azt mondja Krisztusnak: »Ezek házasok, de már nincs meg a Szerelmük.« És mivel a férfi és nő képében az Isten és ember közötti kapcsolatot látták (gondoljunk csak az Énekek énekére), ebből a szakaszból azt láthatjuk, hogy az ember és Isten közötti kapcsolat kimerült, azaz már nem él, már nem a Szeretetre épül.”

„A család önmagában a természet szerinti létezéshez tartozik. Tudjuk, hogy az állatvilágban is vannak családok. Még a madaraknak és a halaknak is van családjuk. A család tehát az élőlények létmódját fejezi ki, olyasvalami, ami a teremtett világ természetéhez tartozik.

De hitünk, keresztény hagyományunk szerint ez nem így van, mert a keresztség által mi, keresztények új életet kapunk, olyan életet, amely nem a természeti létezés szerinti, hanem az Istenhez tartozás szerinti élet. Isten a saját létmódjában részesít bennünket.

Számunkra, keresztények számára a család egy szentségnek, a házasságnak a kifejeződése. És ez teljesen megváltoztatja jelentését, mert egy szentség mindig átalakítást jelent. A Szentlélek a természetes életen belül viszi végbe a létmód átalakítását. És ezt úgy teszi, hogy átformálja a természetes életet, nem megtagadja, hanem elfogadja és átalakítja, mert az elsőbbség már nem a természeté, hanem a kapcsolaté.”

„Aki egy kicsit is ért az ókeresztény ikonográfiához, egyből felismeri Szent Pál arcát ebben a lakodalmi szolgában. Valaki mondhatná: „De mi köze Szent Pálnak a kánai menyegzőhöz, hiszen Pál nem is volt jelen a galileai Kánában tartott menyegzőn?” Igenis, sok köze van! Lássuk csak! Szeretnék felolvasni néhány részletet Sarugi Szent Jakabtól. … »A menyegzői lakoma után [azaz Krisztus húsvétja után] Pál bement, és látta / a rájuk terített fátylat, megfogta és elhúzta a szép párról. Így fedezte fel és tárta fel az egész világnak Krisztust és az ő Egyházát, amelyet Mózes próféta előre jelzett próféciájában. Az apostol reszketve kiáltotta: »Nagy ez a titok«, és elkezdte megmutatni, mi volt az eltakart kép…”

A teljes elmélkedés ITT érhető el.

Forrás: MKPK Családügyi Bizottsága

Illusztráció: Marko Ivan Rupnik, 2021

Forrás: Magyar Kurír