A családpasztorációs iroda már harmadik éve szervez a nyári időszakban megerősítő hétvégéket a nagyváradi egyházmegyében létező plébániai családcsoportok számára. Az idei első alkalom július 22. és 24. között volt Sólyomkőváron a margittai csoport számára. A plébániáról kilenc házaspár és kilenc gyermek vett részt a programon.
Péntek este szentségimádással indítottak, amelyen a zenei szolgálatot a tasnádszántói Kis szikra ifjúsági zenecsoport biztosította. Az elmélkedések a nagyszülőkről és a szülőkről szóltak, hiszen ezen a hétévégén emlékezett meg az egyház róluk. Igazi hálaadás és megérkezés volt mindenki számára.
Szombaton reggel szentmisével kezdték a napot, majd ezt követte a műhelyfoglalkozások sorozata. Itt hangsúlyt kapott az önismeret és a társismeret, valamint a házaspárok jelenlétének fontossága a közösségben és az egyházban. A témákat előadás, páros beszélgetés és dramatikus játékok hozták közelebb a résztvevőkhöz. A lelkivezető arra hívta a párokat, hogy próbáljanak kicsit lassítani – ami a mozgásban is megmutatkozhat –, csodálkozzanak rá a környezetre, igyekezzenek minél több időt kettesben és csendben eltölteni.
A délután folyamán a gyerekekről sem feledkeztek meg, hiszen a közelben lévő sportpályán focimérkőzést tartottak. Nagy élmény volt a gyerekek számára, hogy édesapjukkal együtt játszathattak, örülhettek. A nap további része társasjátékkal és beszélgetéssel folytatódott.
Vasárnap szabadabb volt a program: közös szentmise és bográcsfőzés volt, amelyből mindenki kivette a részét.
A résztvevők a következő gondolatokat osztották meg a hétvégével kapcsolatosan:
„Jó volt időt szánni egymásra, kicsit lelassítani és a mókuskerékből kiszállni.”
„Sokat jelentett, hogy tükröt tarthattunk egymásnak és szembesítettük egymást és magunkat az értékeinkkel.”
„Örültem a sok kacagásnak, jó volt, hogy a gyerekekkel is időt tölthettünk.”
„A szentségimádás igazi megérkezés volt a számunkra a hétvégére.”
„Kicsit izgultunk, hogy milyen feladatok elé állít bennünket Attila atya, de szinte észrevétlenül kinyíltunk, mint egy rózsa.”
„Nem szeretek beszélni, de csőbe húztak, s meglepően sokat mondtam magamról.”
A múlt században élt Erdélyben egy szentség hírében álló ferences szerzetes, Csiszér Elek. Idős korára elveszítette a látását, ezért a rendtársai sokszor felkeresték, hogy felolvassanak neki a Szentírásból. Gyakran előfordult, hogy egy-egy mondat után az idős szerzetes nagy szelídséggel azt mondta: «Ennyi elég. A szívem megtelt ezzel az Igével. Egész nap a lelkemben hordozom majd ezt az Igét». Szomjas szívvel hallgatta a Szentírást. Mi hogyan hallgatjuk Istent?
Szeptember 20-án ünnepi alkalommal zárult a Gyulafehérvári Családpasztorációs Központ családpasztorációs alapképzése. A végzettek családtagjaikkal együtt adtak hálát a megtett útért, majd átvették diplomáikat.
„Kerügma a jegyespasztorációban” címmel tartottunk szakmai-képzési napot Sepsiszentgyörgyön 2026. szeptember 26-án, melyen papok és a jegyesek kísérésében segítő házaspárok vettek részt a Gyulafehérvári Főegyházmegye különböző településeiről.
