
Kitüntetéseket adtak át Krasznabélteken
A nagyszülők és idősek világnapján Krasznabélteken köszönetet mondtak Welti János kántornak 53 évi szolgálatáért, valamint az egyháztanács korábbi, ma már nyugdíjaskorú tagjainak.
Fotó: csalad.ro
Az ünnepi szentmisét Ft. Kerekes László segédpüspök mutatta be. Baráti, testvéri hangon bátorította mindazokat, akik egyedülállóként, házaspárként vagy családként készek másokért elköteleződni: melléjük állni, segíteni őket, erősíteni kapcsolataikat.
Különösen is időszerű ez a szolgálat. Ferenc pápa Amoris laetitia kezdetű apostoli buzdítása arra irányítja figyelmünket, hogy nem elegendő csupán elvekről beszélni: kísérni kell az embereket és a kapcsolatokat, közel maradva életük valóságához. A kapcsolatok pasztorációja talán fontosabb ma, mint valaha.
A szentmisét agapé és közösségi program követte. A résztvevők felidézték a képzés során megtett utat, beszéltek meghívásról, tanulásról és jövőről, majd az „öt kapu” segítségével tekintettek arra, hogyan válhat a megszerzett tudás és tapasztalat konkrét szolgálattá.
A diplomaosztó ezért nem egyszerűen egy képzés lezárása volt, hanem küldetés kezdete: jelen lenni ott, ahol kapcsolatokat kell őrizni, gyógyítani és megerősíteni.
Forrás: csalad.ro

A nagyszülők és idősek világnapján Krasznabélteken köszönetet mondtak Welti János kántornak 53 évi szolgálatáért, valamint az egyháztanács korábbi, ma már nyugdíjaskorú tagjainak.

Emlékezz vissza azokra a napokra, amikor tanítottak téged! – mondhatnánk parafrázisként a Szentírás szavaival élve. A keresztény hagyomány nemzedékek közötti kapcsolatban él tovább. Hitünk sosem önmagunkból születik, hanem ajándékként kapjuk – arcokon, gesztusokon, történeteken keresztül. A nagyszülők és idősek világnapja éppen arra irányítja figyelmünket, hogy van egy korosztály, amelynek nem a múltba vesző tekintete van, hanem olyan jövőképe, amely a reményből táplálkozik.

Leó pápa üzenetet küldött nagyszülők világnapjára. Ebben szerepel a következő gondolat: „A szeretet, amellyel szeretteinket szeretjük – a házastársunkat, akivel életünk nagy részét töltöttük, a gyermekeinket, az unokáinkat, akik felvidítják napjainkat –, nem csökken, amikor erőink fogynak. Sőt, gyakran az ő szeretetük ébreszti fel energiáinkat, s ezáltal reményt ébresztenek bennünk és vigaszt nyújtanak nekünk. … ők adnak bátorságot nekünk, és emlékeztetnek arra, hogy „bár a külső ember romlásnak indult bennünk, a belső napról napra megújul” (2Kor 4,16).
Katolikus családok lelkigondozása országos szinten
profamiliacat@gmail.com
profamiliacat@gmail.com