Fotó: (archív): Lambert Attila

„Minden szabad nekem, de nem minden használ.
Minden szabad, csak ne váljak semminek rabjává.”
(1Kor 6,12)

(…)

Azt követően, hogy a gyerekük megkapta az első okos-eszközét, lényegében minden szülő arról panaszkodott, hogy a használat kérdése folyamatos feszültség forrása lett a családban. De nem csak a szülők, hanem maguk a Z generáció tagjai, vagyis az 1997 után születettek is aggódnak amiatt, hogy nem kiegyensúlyozott a viszonyuk a technológiával.

Az amerikai Harris Poll közvéleménykutató által 2023-ban készített felmérés szerint a Z generáció tagjainak 80 százaléka tart attól, hogy nemzedékük túlságos függésbe került az okoseszközeitől. Kétharmaduk aggódik a közösségi média fiatalokra gyakorolt mentális hatásai miatt, és 58 százalékuk úgy gondolja, hogy az új technológiák – mint a mesterséges intelligencia – eltávolítják egymástól az embereket. A fiatalok tehát nemcsak használják, hanem egyre nagyobb gyanakvással figyelik az őket körülvevő digitális világot. (…)

Jelenleg csak a Katolikus Egyház rendelkezik szisztematikus erkölcsi iránymutatással a mesterséges intelligencia – és az ehhez szorosan kapcsolódó közösségi-média – megfelelő használatára vonatkozóan. Az iránymutatás alapja a II. Vatikáni Zsinat egyik meghatározó dokumentuma, az Inter mirifica kezdetű dekrétum.

Csodálatos dolgok között

Az 1963. december 4-én kihirdetett Inter mirifica kezdetű dekrétum alapjaiban fektette le a Katolikus Egyház és a modern média kapcsolatát.

Bár megjelenésekor sokan teológiai értelemben egyszerűnek tartották, több mint hatvan év távlatából már tisztán kirajzolódik, hogy a dekrétum rugalmassága és elvei tették lehetővé az Egyház sikeres átlépését a televíziózás korából a közösségi média és a mesterséges intelligencia világába.

A dekrétum legfontosabb teológiai újdonsága, hogy a kommunikációs eszközökre nem csupán értéksemleges technikai vívmányokként, hanem Isten ajándékaiként tekint.

Ezzel az Egyház elmozdult egy pozitívabb, pasztorális megközelítés felé, bevezetve a „társadalmi kommunikáció eszközei” kifejezést, amely a média céljaként az információátadáson túl az emberi közösségépítés, személyes, társadalmi dimenzióját hangsúlyozza. 

Éppen ezen a személyes felelősségen alapul az Inter mirifica központi tanítása, mely szerint a médiahasználat felett mindenkor a morális rend áll, ami két fő pilléren nyugszik. Egyrészt a dokumentum leszögezi, hogy a modern társadalomban az embereknek joguk van a hírekhez, az információnak azonban mindig igaznak, teljesnek, és a szeretetben megélt igazság elve szerint közöltnek kell lennie, ami a dezinformáció és a fake news korában különösen aktuális.

Másrészt hangsúlyozza az antropológiai felelősséget is, nevezetesen, hogy a technológia ugyan folyamatosan változik, az emberi természet azonban állandó, van technológia, ami jobban, és van, ami kevésbé szolgálja a javát. 

(…)

Végezetül a dekrétum a közhatalom felelősségét is hangsúlyozza. Az államnak védenie kell a sajtószabadságot, de egyben őrködnie kell a közmorál felett is, ami a digitális korban a technológiai óriáscégek szabályozását és az adatokkal való visszaélés elleni fellépést jelenti.

(…)

Egy téves gondolat

(…)

Személy szerint kevés károsabb gondolkodási sémát találtam, mint azt az utilitarista felfogást, hogy „önmagában semmi sem jó vagy rossz, minden attól függ, hogy mire használjuk”. Vagy másképpen fogalmazva, bármely tárgy vagy technológia önmagában véve erkölcsileg neutrális, csak a felhasználótól függ, hogy jóra vagy rosszra használja. Ez egyrészt teljes egészében a felhasználó nyakába varrja a felelősséget, ami szembe megy az Inter mirifica tanításával, ami osztott felelősségről beszél, továbbá ellent mond annak a megállapításának is, hogy egy technológia sosem semleges.

Az okoseszközöket, és a főként ilyen eszközökön fogyasztott közösségimédia-felületeket ugyanis nem csupán azért tervezték, hogy használjuk őket, hanem azért is, hogy nehéz legyen abbahagyni a használatukat.

Az Instagram, a TikTok, a Facebook és más platformok dizájnja tudatosan épít olyan elemekre, amelyek arra hivatottak, hogy minél tovább tartsanak minket a képernyő előtt. Ez pedig tudatos tervezés eredménye.

(…)

A szülők gyakran kapják azt a tanácsot, hogy tanítsák meg a gyerekeket „tudatosan használni” a közösségi médiát, de ez a felelősség áthelyezése, és valójában nem elégséges. A gyerekek agya még fejlődésben van, az impulzuskontroll, az önszabályozás és a döntéshozatal terén biológiailag is érzékenyebbek. Nem sportszerű őket – vagy éppen a szüleiket – hibáztatni egy olyan környezetben, ahol a szolgáltatók milliárdokat költenek arra, hogy a figyelmet mesterségesen fenntartsák.

Éppen ezért a megoldást nem (csak) egyéni és családi szinten kell keresni, hanem – ahogy azt az Inter mirifica is deklarálja – a szolgáltatók felelősségében is.

(…)

Az Inter mirifica szellemiségét követve a cél az lenne, hogy a közösségi média ne a figyelem kizsákmányolását, hanem az értelmes kapcsolódást szolgálja.

A teljes cikk ITT olvasható.

Szöveg: Krúdy Tamás

Forrás: Bízd Rá Magad

Forrás: Magyar Kurir