Karácsony közeledtével, ha azt halljuk, hogy Szent Család, sokan Szűz Máriára, az ő szent jegyesére, Szent Józsefre és a kis Jézusra gondolunk, ami teljesen jogos és helyénvaló is. De Oroszhegy községben a Szent Családnak más vonatkozása is van. Székelyszentkirályon már több mint 40-45 éve jól ismert hagyomány volt a Szent Család-járás. Most pedig már Tibódban is hagyomány lett.

Az adventi időben az asszonyok és gyermekek esténként összegyűltek imádkozni. Az énekek és imák mind a bibliai Szent Családról szóltak, rájuk emlékeztek, őt dicsérték, mely által a lelki felkészülés is igen tekintélyes helyet kapott a karácsonyi előkészületekben. Ez a szokás annyira mélyen és olyan igazi hittel olvadt a szentkirályi gyermekek szívébe, hogy felcseperedve, a családi fészket elhagyva sem merült feledésbe. Ha a tibódiakat kérdezzük, hogy mi jut eszükbe elsőként a Szent Család hallatán, volna olyan, aki a bibliai személyeket említené, viszont olyan is akadna, aki hallott róla, esetleg gyermekkorában részese is volt a Szent Család-járásnak.

Tizenkét évvel ezelőtt azok az akkori szentkirályi gyermekek, akik Tibódba költözve fiatal, családos édesanyákká váltak, elhatározták, hogy e kis falucskában hagyományt teremtenek és újjáélesztik gyermekkoruk Szent Család-járását, e meghitt és magasztos, a székely ember számára hitvallásnak számító szokást. Így 2010-től kezdve Tibódban egy olyan mozgalom vette kezdetét, mely a mai napig is él. Eleinte 5-6 család társult össze és a szokás szerint karácsony előtt kilenc nappal elindult útjára, szállást keresni a Szent Család. Minden este más-más család fogadta be, de ekkor már nem csak gyermekek és asszonyok, hanem a családfő is teljes értékű részese volt a dicsőítő énekeknek, fohászoknak. Ma már 12 család apraja és nagyja, újszülöttől a nagyszülőkig részese a hagyománynak és jelenlétével sokszor megtisztel minket az egyházközség főpásztora, László István plébános is.

A kis közösség Tibód alsó felében gyűjti össze a mélyen hívő és vallásos családokat, de nem szabad azt sem elfelejtenünk, hogy milyen példaértékű, hogy ebben a 200-nál nem sokkal több lelket számláló faluban egy kis közösség ápolja a megteremtett szokást és továbbadja a következő generációknak mint biztos útravalót a majdani nagybetűs élethez. A falu lakosságát tekintve kiemelkedő a katolikus közösség összetartó ereje, csak az alszegi családok 48 személlyel vannak jelen, összesen három közösségben él ez a szokás Tibódban, a családosok mellett a szépkorú asszonyok csoportja is élteti a szokást. Így tehát több mint 50 százaléka az itt élőknek bekapcsolódott ebbe a bensőséges hangulatú, családias mozgalomba.

De nem is a számok azok, amik magukért beszélnek, hanem az, hogy ezekben a családokban olyan gyermekek nőnek fel, akik megtapasztalják a jó Isten közelségét, megtanulják, hogy a hitük a legerősebb várunk; vasárnap az oltár előtt ministrálnak, rendhagyó módon szerepelnek a karácsonyi pásztorjátokban, sőt sokuk már a rózsafüzért is magától tudja imádkozni. Ezekre a gyerekekre nyugodt szívvel rá lehet bízni hagyományaink ápolását, hiszen a hitük kellőképpen tettre hívja őket bármely szükséges pillanatban.

Ne felejtsünk el ezért hálát mondani szüleiknek, nagyszüleiknek és nem utolsó sorban egyházközségünk papjának, László Istvánnak, aki baráti közelséggel, gyermeki hangon szólítja meg a legkisebbeket is és aki állandó munkájával összetartó közösséget kovácsol. Ebben a bensőséges hangulatban kívánok Istentől megáldott, békés, boldog karácsonyi ünnepeket mindenkinek, és azt kívánom, hogy még sok helyen, hasonló harmóniában meg tudjon születni, tudjon élni a Szent Család.

Forrás: romkat.ro